A főleg reformátusok által lakott ősi székely település műemlék jellegű templomának építési idejéről a szószék fölötti felirat tudósít: „Az A-tól kezdve B-ig épült 1319-ben a többi része 4 esztendők alatt Isten segedelméből végeztetett be 1825-ben.” Az építés idejének valóságát támasztja alá az Orbán Balázs által is említett román stílusú ajtókeret, amelyet a 14. század kezdetéről valónak vélt. De ugyanezt bizonyítja az 1802-es földrengés utáni felújításkor előkerült több latin nyelvű felirat is. Ezek az 1820-as földrengést követő javításkor, a falak lebontásával megsemmisültek, de a korabeli lelkész, Maxai Boldizsár másolatban megőrizte. A többször is földrengés sújtotta templom északi és nyugati fala eredeti, a keleti és déli viszont teljesen újjáépült 1821–1825 között. Ekkor toldották a templom bejáratához a déli és a nyugati portikust, és ekkor bővítették karzatokkal a keleti és nyugati belső falakat.
A templom mennyezetének stukkóin a székelységre jellemző Nap és Hold motívum mellett a szarvas is látható, amely az öregek szerint a falu címeréből került megörökítésre.
Az orgona 1832-ben készült közadakozásból, a brassói Sneider Péter mester műveként. Festését 1834-ben Ulmann János, „ahhoz értő mesterember végezte”. Az orgona melletti énekszám kirakótábla felirata: „ANS SZT EKLEZSIANAK AJÁLJA BODOR DÉNES 1859”. A szószékkorona 1834-ben, a Séra család adományából készült.
A kőfallal kerített templom tornyának építését csak 1790-ben kezdték el. Az 1775-ös vizitációs jegyzőkönyv még „megromladozott” haranglábat említ. A toronyban két harang lakik. Művészettörténeti értékű a ma is használt, 1764-ben öntött harang, amelynek felirata: „IN GLORIAM DEI ECCLESIA REFOR ZALANIENSIS FIERI CURAVIT ANNO 1764”. A sepsiszentgyörgyi Kiss János öntödéjében készült másik harang az első világháború áldozata lett. Helyette 1922-ben öntetett újat az egyházközség.
A templom és a torony legutóbbi teljes felújítását 2010-ben végezték.
 

Gocsmán Sándor