Normális viszonyok között produkciójának lényege e szűk mondat lett volna, ám a tárcavezető valójában azt kívánta érzékeltetni, most nem kezdeményezi az ügyészségi vezetők leváltását, de azonnal megteszi, mihelyt megteheti. Laura Codruţa Kövesi korrupcióellenes főügyész és Augustin Lazăr legfőbb ügyész ténykedését azért „értékelte” az igazságügyi minisztérium, mert a hírhedt tizenhármas kormányrendelet kapcsán volt merszük ügyészségi eljárást indítani az éjjel aláíró miniszterek ellen. Ráadásul még az alkotmánybíróság elmarasztaló határozata is – melyben rögzítették: a vádhatóság túllépte hatáskörét –  megmagyarázhatóvá, pontosabban eladhatóvá tette Toaderék élénk érdeklődését.
Csakhogy a háttérben erőteljes nyomásgyakorlás történhetett: mind Brüsszel, mind Washington jelezte, nem lehet korlátozni a korrupcióellenes intézkedéseket. Az amerikai befektetők képviselői sem véletlenül éppen szerdán, az igazságügyi tárcavezető beszámolóját megelőzően adták át elváráslistájukat Sorin Grindeanu kormányfőnek, melyben félreérthetetlenül nyomatékosították: a bukaresti kormánytól a jogállamiság erősítését, az átláthatóság növelését várják. Csupán ez akadályozhatta meg Toadert és társait, hogy szándékaik szerint cselekedjenek, ezért magyarázkodik maga Grindeanu is, állítván, hogy a korrupcióellenes harc nem köthető egyetlen személyhez.
A szociálliberális koalíció fővezére, Liviu Dragnea viszont megengedheti magának, hogy csóválja a fejét az igazságügyi miniszter álláspontja miatt. Bevállalós, neki nem okoz gondot egy újabb cinikus megjegyezés – állítólag látta, miként remegtek a félelemtől a főügyészek –, s értelemszerűen elégedetlen minisztere döntésével is. Nem mintha Toader nem követett volna el mindent, hogy porig alázza a két vádhatósági vezetőt, csak hát a végeredmény mégsem az, amit a szociálliberális vezérkar szívből-lélekből kíván. Akár azt is színlelheti Dragnea, hogy orrol miniszterére, miközben nyilvánvaló, hogy nem rá, hanem az örök mumusra, a Nyugatra haragszik, mert ismét közbeléptek. Ha rajta múlna, nemcsak a főügyészeket rúgná ki két lábbal, hanem a briteket megszégyenítő sebességgel lépne ki mindenféle uniós kötelékből azért, hogy saját értékrendje szerint végre megteremtse az eredeti román demokráciát, mely már a kilencvenes évek elején szerepelt a szociáldemokrata víziókban.
A nagy kiteljesedést mindeddig sikerült megakadályozni, de szó ami szó, sajátosságokban azóta sem szűkölködünk.