A Legfelső Tanácsban január 19-én három törvénytervezetet terjesztett elő 33 ukrán parlamenti képviselő, köztük a parlament alelnöke és egy, a kormányon lévő Petro Porosenko Blokkjának képviselője. Ennek értelmében a közigazgatásban, közéletben és oktatásban kizárólag az ukrán nyelvet lehetne használni, valamint az állami rendezvényeken, az állami szervek hivatalos irataiban, a fegyveres erőknél, rendvédelmi szerveknél és az államhatáron is kötelező lenne az ukrán nyelven való kommunikáció. Az országban bejegyzett lapokban, televízióban, rádióban, színházi előadásoknál is kötelező lenne az ukrán nyelv, és filmet forgatni is csak ukránul lehetne. A rendelet a kulturális- és tömegrendezvényekre, az oktatásra, sőt még az üzletekre is kiterjedne.
Nem engedélyeznék továbbá az ukrajnai földrajzi helyek nevének idegen nyelvű használatát sem. A neveket a másik nyelv ábécéjével, az ukrán hangzásnak megfelelően írhatnák csak le, így például Beregszászt csak Berehovénak lehetne nevezni. A törvény betartása érdekében az ukrán kormány úgynevezett nyelvrendőrséget állítana fel, amely a jogszabály megsértése esetén akár 8500 hrivnyás pénzbírságot (közel 100 ezer forint) szabhatna ki. Emellett a soknyelvűség bevezetésének kísérletéért büntetőjogi felelősségre vonás is járna az alkotmányos rend megdöntésére tett kísérlet indokával.
A fenti rendeletek bevezetése nem csupán a nemzeti kisebbségek nyelvgyakorlási jogainak drasztikus szűkítésével járna, de a meglévő megállapodással is szembemegy. Ukrajna ugyanis számos nemzetközi dokumentumban vállalta a kisebbségek jogainak védelmét, ami mellett az ukrán alkotmány is kimondja: „A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok számára a törvénynek megfelelően garantált az a jog, hogy anyanyelvükön tanuljanak”. Mindemellett az alkotmány arról is rendelkezik, hogy az újonnan meghozott törvények nem szűkíthetik a már meglévő jogokat.
A kijevi álláspont szerint az új jogszabályok célja, hogy a kisebbségi csoportok is megfelelően elsajátíthassák az államnyelvet, és elősegítsék integrálódásukat az ukrán társadalomba. Az eszköz azonban, amellyel ezt elérni szándékoznak, súlyosan sérti az ország lakosságának azon közel 25 százalékát, akiknek nem az ukrán az anyanyelvük.
Brenzovics László, a KMKSZ elnöke  elmondta, hogy mivel ezek a törvények nagymértékben szűkítenék az Ukrajnában élő kisebbségek jogait, úgy érezték, az eddigieknél is nagyobb hangot kell adni véleményüknek, és egyértelműen kijelenteniük, hogy elutasítják a tervezetekben foglaltakat. A történelmi egyházak támogatásával egy hónap alatt közel 65 ezer aláírás gyűlt össze, amely szám a kárpátaljai magyar felnőtt lakosság több mint felét jelenti. A kárpátaljai magyarok körében egyre általánosabbá válik az a vélekedés, hogy a gazdasági válság, az egyre romló szociális helyzet, a háború okozta problémák megoldása helyett a kijevi kormányzat figyelemelterelésként használja a kisebbségi jogok korlátozását. Brenzovics László kérdésünkre megjegyezte, hogy emellett az országban igen jelentős a szélsőjobboldali erők befolyása, amelyek ebben a kiélezett helyzetben még tovább erősödtek, és az erőszakos eszközöktől sem riadnak vissza. Kiemelte továbbá, fontos felhívni a vezetők figyelmét arra, hogy amennyiben elfogadják a tervezeteket, azok Ukrajna szempontjából a destabilizáció irányába hatnának.
A társadalmi feszültséget tovább növelve, Petro Porosenko államfő nemrégiben halaszthatatlan minősítéssel a kijevi parlament elé terjesztette a kettős állampolgárság betiltásáról szóló törvénytervezetet. Annak ellenére, hogy Ukrajna alkotmánya egyértelműen kijelenti, senkinek nem áll jogában megfosztani valakit állampolgárságától, a tervezet elsődlegesen mégis erre koncentrál. Az ügy jelentős tömeget érint, beleértve az ukrán honatyák 70–80 százalékát, és a megközelítően 90 ezer ukrán-magyar kettős állampolgárt is.
 

Molnár Ivett (Demokrata)