Szóval, ez a hirtelenjében összeállított tanács is dicstelenül kezdett, s nem véletlen, hogy politikustanoncokról beszéltem, hiszen a pártok potentátjai jobbára saját ifjú tanácsnokaikat, kabinetfőnökeiket erőltették be a gyülekezetbe. Hogy majdan éppen őket vizsgálgassák-ellenőrizgessék. Lárifári, hiszi a piszi...

A testület felállítása sürgős és halaszthatatlan volt, ezt az Európai Unió elvárásai között találjuk, mely — igencsak naivan — úgy véli, hogy a magas szintű korrupciót így lehet kiszűrni, megszüntetni.

Ebből a közeljövőben nem lesz semmi, de a román parlament (esetünkben a szenátus) újra kipipált egyet a tennivalók lajstromából, de mit ád Isten, éppen a huszonnegyedik órában, a parlamenti ülésszak legutolsó perceiben.

S így megy ez a hazai törvényhozásban immáron tizenhét esztendeje: a lényeges dolgok mindig a kicsengetés perceire maradnak, hiszen akkor már bármilyen tákolmányt meg lehet szavaztatni, sebtében, sietősen, lévén hogy nyaralni, esetleg kampányolni készülnek a honatyák.

Ha netán mégis jó csillagzat alatt kezdte volna meg tevékenységét az Országos Feddhetetlenségi Tanács, voltaképpen annak sem lett volna túl nagy jelentősége, hiszen ahhoz, hogy működhessen is, meg kell teremteni a neki szolgáló ügynökséget, s az még jó bő hónapokba telik. Embert is nehéz találni már, lévén annyi tanács, ügynökség, ki- és átrendeltség, hogy lassan teljesen kiürül a bukaresti munkaerőpiac, elfogynak a kezdő jogászok, szaglászok és egyéb tüsténkedő pályakezdő ifjoncok. Jól kereső prókátorok pedig nem mennek el az állam szolgáinak.

Szóval, nem nagyon hiszek én ebben az újabb tanácsban és ügynökségben sem, annak ellenére, hogy tegnap végre sikerült vezetőt választani, mert először is tudni kellene, mi is az a feddhetetlenség (integritás), s hol van az a határ, ahonnan már ugyancsak ,,feddni" kellene a vélt feddhetetleneket. A nagy francia forradalomban az önteltebb vezérek ,,megvesztegethetetlennek" szerették tituláltatni magukat (lásd: Robespierre, Saint Just), s lehet, hogy ők nem is fogadtak el csúszópénzeket, egyéb okokból végzett sokukkal a hírhedt nyaktiló.

Itt még senkivel, semmilyen formában nem végzett az igazságszolgáltatás (értsd: ügyük vizsgálata sehová sem vezetett), s hiába mind hívogatják őket a korrupcióellenes ügyészek elé, utána nem történik semmi. Pedig az ügyek sokszor már ordítóak, de rendre elcsendesednek... S ha újfent vinnyogtatni kezdik őket, az csak a politikai iszapbirkózások folyománya. De aztán újra elcsitul minden. Mert: holló a hollónak...