Damó Józsefnek adományozott nemességet, címert és lisznyói (von Lysznio) előnevet I. Ferenc, Magyarország királya 1792. március 2-án kelt oklevelével. A korábban bemutatott dokumentumoktól eltérően ezt nem pergamenre írták, a nemeslevél könyv formátumú, kötése kemény táblás, bordó bársonyborítású. A könyv 18 hártyalapot és két papírlapot tartalmaz, elöl és hátul 2–2 üressel. A közbelső 14 lap 13 oldala képezi a tulajdonképpeni nemeslevelet. A címert a 7. oldalra festették. A kitűnő állapotban levő nemeslevelet (csupán a bársonyborítás fakult ki részlegesen) a Román Nemzeti Levéltár Kovászna megyei fiókjában őrzik.
A kötéstábla mérete 31 × 38 cm, a lapoké 30 × 37 cm, a címer mérete 16 × 22 cm. Az egyes oldalakat bélyegzővel hitelesítették, a fő hitelesítő eszköz, a zsinóron függő viaszpecsét elveszett. A kiadás helyét nem tüntették fel, de minden valószínűség szerint Bécs. A dokumentum, a korábban bemutatott nemeslevelektől eltérően nem latin, hanem német nyelvű. Az adományos neve Joseph Damo alakban szerepel, s mint említettem, a von Lysznio előnévvel toldották meg. Az uralkodó aláírása – Franz – az utolsó betöltött, a 17. oldalon szerepel. A nemeslevél érdekessége, hogy I. Ferenc trónra lépésének másnapján állították ki, s már az ő neve szerepel kiadóként. Minden bizonnyal még apja, II. Lipót uralkodásának idején előkészítették, ám a végső lépésre már I. Ferenc idején került sor. Megjegyzem, II. Lipót 1792. március 1-jén hunyt el, fia ettől a dátumtól Magyarország és társországainak királya, koronázására június 6-án került sor. Német-római császárrá július 14-én, Csehország királyává augusztus 9-én koronázták.
A címer leírása: Egyenes, téglalap alakú, alul gömbölyded és csúcsba összefutó vörös pajzs, melyben egy behajlított, felvértezett kar egy meztelen – gyümölccsel díszített, babérággal körbefuttatott – aranymarkolatú véres szablyát vágásra emelve tart. A pajzson egy jobbra forduló, aranykoronás, mindkét oldalon vörössel és ezüsttel elegyített, aláomló sisaktakarókkal fedett tornasisak nyugszik, nyílt rostéllyal és arany nyakláncával, a sisak felett az előbb leírt vértezett kar mutatkozik.
A címer igen díszes, aranyszegélyű címermezőben fekszik. A címermező valóságos tájkép. Alul sakkozott talapzat, mely mögött zöld mező látható, fölötte hegyek tornyosulnak. A hegyek lábánál lombos fák között bástyás-tornyos épületek magasodnak. A címermező felső felében felhős kék égbolt látható. Ezt bojtos végű arany zsinórok szövik át keresztül-kasul.
A címermező tetején három címer ékeskedik. Mindhárom barokk kartusba foglalt. Ezek közül a középső a legnagyobb és legdíszesebb. Ez teljesen kimagaslik a címermező fölé, csupán a kartus alja fekszik a címermező szegélyén. A másik két címer majdnem teljes egészében a címermező sarkaiban helyezkedik el, csupán a rajtuk nyugvó korona emelkedik a címermező szegélye fölé.
A középső kartusban arany mezőben barokk talapzaton álló két fekete szárnyú arany griff csücskös talpú pajzsot tart. A pajzs kétszer hasított. Az első arany mezőt vörös harántpólya szeli át. Ebben három kiterjesztett szárnyú ezüst sas látható. A Lotaringiai-ház címere. A középső mező kétszer vágott, vörösben ezüstpólya látható: Ausztria címere. A harmadik mezőben arany alapon egy nagy és öt kisebb lepény. A pajzsfő részen lebeg a nagyobb, kék lepény, alatta 2:2:1 elhelyezésben öt kisebb vörös pont: Toscana címere. A pajzson vörös és kék drágakövekkel kirakott, gyöngyözött pántokkal zárt uralkodói korona nyugszik. Ez I. Ferenc címere, ugyanis a német-római császár a Habsburg–Lotaringiai-ház tagja, továbbá Ausztria és Toscana (amelynek fővárosában, Firenzében született) nagyhercege.
A címermező jobb felső sarkában ovális pajzsban Magyarország címere látható, ugyanis az uralkodó Magyarország királya is volt. A hasított pajzs jobb oldala vörössel és ezüsttel hétszer vágott, bal oldalának vörös mezejében zöld hármashalmon álló aranykoronából ezüst kettős kereszt emelkedik ki. A pajzson antik típusú aranykorona nyugszik.
A címermező bal felső sarkában szintén ovális pajzsban Csehország címere látható, hiszen az uralkodó Csehország királyi címét is örökölte. Vörös mezőben jobbra fordult aranykoronás, kétfarkú ágaskodó ezüst oroszlán. A pajzsot ugyanolyan hegyes ágú korona fedi, mint Magyarország jelképét.
A címerkönyvet bélyegzővel hitelesítették, így a címeres lapra is került egy pecsét. A pecsét tulajdonképpen I. Ferenc osztrák főhercegi címerét ábrázolja, nem a Lotaringiai-ház jelképét, hanem a Habsburg-házét alkalmazták. A kiterjesztett szárnyú, kétfejű, glóriás sas – a Német–római Birodalom jelképe – mint címertartó jelenik meg, jobb karmai között kardot, bal lábában jogart tart. Mellén csücskös talpú tárcsapajzs nyugszik. Ez hasított, jobb mezejében jobbra fordult ágaskodó oroszlán, a Habsburg-ház címere, bal oldalán kétszer vágott mező, azaz Ausztria címere látható. A pajzsot zárt főhercegi korona fedi. A pecsét alján, a sas díszes farkának két oldalán még látható egy szám és egy betű. Jobbról a 2-es szám, balról az F betű, azaz II. Ferenc monogramja, ugyanis az uralkodó akkor II. Ferenc néven a német-római császári cím várományosa volt.
SZEKERES ATTILA ISTVÁN heraldikus
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
