s a feldarabolt anyanyelv a gyolcson
hujjogó ősi hangokat vakog…
csonkolt zsiger és ín hever a tőkén
és kimarjult, elvénült ízület

szavak vörös s pállott tócsába gyűlnek
mit légyrajokban lep a képzelet
a szótagok a kampókon hörögnek
mint felakasztott élő állatok
és elvetélt múltjukért könyörögnek
a létigéken rángó végtagok
s a főnevek mind fővesztetten lógnak
nyakló gerincben nincs kohézió
nincs gazdája az elkóborolt lónak
hát megunt helyét elhagyja a szó
s az anyanyelv agyában semmi tátong
és bomlik benne bűzös gondolat
s az átültetett lélek még szivárog
az idegenbe oltott szív alatt –