Csak hét lejem maradt. Ezzel mentem a piaci Benedek-üzletben egy falat húsvéti sonkát vásárolni. Meg is mérte az elárusító, de a darab 8,5 lejbe került volna. Nem tudom kifizetni, mondtam, és mivel bottal járok, visszajönni sem tudok már. Ekkor egy fiatalember – anélkül, hogy megmondta volna a nevét – az egészet kifizette. Köszönet érte. Ilyenkor jöhetünk rá, hogy sok jó ember van közöttünk.
B. Albert, Sepsiszentgyörgy. Vajon tudják-e „érdekképviseletünk” tagjai, hogy az államosított tulajdonok visszaszolgáltatását a Cioloş-kormány 2018. január 1-jéig újra meghosszabbította? És ezután vajon mi történik, mi lesz a vissza nem szolgáltatott erdőkkel, ingatlanokkal? Vajon nem kellene ezzel foglalkozniuk a törvényhozóknak? Jó lenne lehetőséget teremteni arra, hogy a panaszosok egy megadott címen és időpontban elmondhassák problémáikat, mert most elég gyengén működik ez a kapcsolat! Vagy „ráérünk arra még”?
Boboc Dumitru, Papolc. Felháborító a sepsiszentgyörgyi Pro Vitam egészségügyi központ munkatársainak viselkedése. Április 5-én mintegy tízszer telefonáltam, míg végre valaki válaszolt, és sikerült egyeztetnem. Laborvizsgálatokat és echográfiát ütemeztek be április 13-án reggel 8-ra. Korán keltem, elrendeztem a háztáji tennivalókat, bementem a megyeközpontba, katonásan ott voltam 5 perccel korábban. Amikor szóba álltak velem, közölték, hogy nem ütemeztek be. Szinte infarktust kaptam, úgy felment a pumpám. Hiszen bevezettek a számítógépbe. Aztán kiderült, hogy valójában nincs fedezet az ingyenes analízisre. Akkor mondják ezt! És miért nem hívtak fel telefonon, és ütemeztek át más dátumra?! Hiszen elkérték a telefonszámomat, amikor bevezettek a számítógépbe. Ellőtték egy napomat, egy oda-vissza utazásra elfogyasztott benzint, és ráadásul játszanak az ember idegeivel. Úgy gondolom, ezt világgá kell kürtölni.