Kálnokon március 25-én kisrégiós presbiteri találkozót tartottunk. Az Oltfejben élő 12 gyülekezet közül 9-ből jöttek presbiterek a találkozóra, amelynek központi témája A reformáció öröksége a presbitériumok szolgálatában volt.
Az áhítat alapigéje, a bibliaolvasó kalauz napi igéje találó reggeli hangolónak bizonyult Márk evangéliuma 10. részéből: „Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra. De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (41–45. versek)
Megértettük, hogy könnyen szakadáshoz, zúgolódáshoz, egymásra nehezteléshez vezethetnek egy presbitériumi kisközösségen belül is a meg nem beszélt viták, konfliktusok, a félreértések. De nem a haragot, rangvitát, klikkesedést, pártoskodást kell választanunk, hanem egy másfajta utat – amire Jézus hívja fel a figyelmet ebben az igében: Vetekedést a szolgálatban és a felelősségvállalásban, igyekezetben.
Jómagam helybéli lelkipásztorként az áhítatot követően előadást tartottam A reformáció hatására megalakuló presbitériumok, szerepük és feladataik változása az egyháztörténelem folyamán címmel. A szünet utáni második előadást Orbán Lajos Kovászna-vajnafalvi lelkipásztor tartotta, gyakorlati módszereket, a problémafeltárás, helyzetfelmérés, tervezés, stratégia lépésein át a presbitérium feladatiról a gyülekezetépítésben. Vele jött a gyülekezet gondnoka, Kádár Gyula is, aki presbiteri, gondnoki szemszögből támasztotta alá a lelkésze által ismertetett gyakorlati módszereket. Egy-egy konkrét gyülekezeti problémát megoldó kiscsoportos munkára kaptak feladatot ötös csoportokban a presbiterek és a jelen lévő lelkészek az előadótól. Jó volt végül meghallgatni a kiscsoportok ötleteléseit, javaslatait olyan elképzelt (vagy akár valós) feladatként kapott problémákra, mint: „nem járnak az IKÉ-sek a templomba”, „vita a lelkipásztor és a kántor között”, „nem imádkoznak hangosan a presbiterek bibliaórán”, „kellene egy szolgálati autó”, „befolyt az árvíz a templomba”, „egy-két hónapos fennakadás van a lelkész fizetésének a kiadásában” és még sorolhatnánk.
A találkozó a kálnoki nőszövetség segítségének köszönhetően ízletes záróebéddel és beszélgetéssel ért véget a gyülekezeti teremben.
Tóth Anna
