Hogy milyen volt a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának Kezeslábas című előadása, arról inkább a gyerekeket kellene megkérdezni, akik közül egyesek hangosan nevettek előadás közben, mások jól hallhatóan kérdezgették: „anya, mikor kezdődik?” vagy „mikor megyünk haza?”
Óriási pokrócon ültek a nézők a Kónya Ádám Művelődési Ház nagytermében: kisbabák és kismamák, akik szabadon mozogtak, barátkoztak egymással. Aztán elkezdődött valami kedves infantilitás a színpadon, melyben nem volt értelmes beszéd, csupán hangok és játék a színes párnákkal, szék-házakkal, kesztyűs-zoknis kezekkel, lábakkal. Állólámpák kapcsolgatása, vonatozás, pá-kukucs-vau-miau, aztán a többi állat, és andalító zenekíséret – csupa olyan motívum, ami először szokta érdekelni a legkisebbeket. Mindezek fokozása egy ideig, aztán az unalom elleni nagyszerű mentőötlet a végére: színes labdákat öntöttek be a gyerekek közé, melyekkel még volt egy kis játék, dobálózás.
Ennél sokkal többet nem is várna az ember, de mindezt talán igényesebben is lehetett volna. Voltak állatok, melyeket alig-alig lehetett felnőttként felismerni, és több élettel, harsánysággal, vidámsággal talán jobban le lehetett volna kötni a gyerekek figyelmét. Persze az is lehet, hogy akkor egyesek megijedtek volna, sírtak vagy hangosabban nevettek volna. Így mindenki megúszta.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
