Az íjazás, az ékdobálás vagy a tekézés csak távolról tűnt könnyű mókának, élesben kipróbálva bárki megtapasztalhatta, nem árt, ha jó a kézügyessége vagy éppen a térorientációja. A Filip család és barátaik által kínált szórakozási lehetőségek készségfejlesztésre igencsak alkalmasak, egyszerűségük révén pedig mindenki számára elérhetőek. A gólyalábazást felnőttsegítséggel a kisebbek is kipróbálhatták, az ékdobálás a kamaszok mellett édesapákat is játékra bírt. A céltábla előtt lányok is megálltak, íjat ragadtak, és gyermekkoruk játékait felidéző idősebb urak is szerencsét próbáltak. Fakalapáccsal diót törni sem könnyű, főként, ha a csonthéjast egy hosszú csőből gurítják a játékos felé. Akinek sikerült, azt dukáttal jutalmazták, melyet aztán paprikás-zsíros kenyérre váltottak.
S hogy mi mindent lehetett még kipróbálni? Olyan játékokat, melyeket ötszáz éve játszottak a különböző városok terein: a tojástörést, a bicskázást, a kanászjátékot, a tekézést, a paszulyköpködést vagy a gólyalábazást, a hordóivást, asszonyok tányérfutását és a csoszogtatót. Ezekről maradtak fenn leírások vagy képek, amelyek alapján rekonstruálni lehetett őket, illetve fontos szempont volt a kivitelezhetőség – mesélte Filip Mária (Georgius Egyesület). Reneszánsz vásárukban pedig valóban minden korosztály megtalálhatta azt a játékot, amelyben örömét lelte. Nem bántuk meg, hogy hagytuk magunkat játékra bírni...