Mózes László
Hogy Klaus Iohannis aláÃrja-e az alkotmányosnak nyilvánÃtott, a kórházi anyanyelvhasználatról szóló törvénymódosÃtást, egyelÅ‘re talány. Ugyan a taláros testület egyhangúlag állapÃtotta meg, nem sérti az alkotmányt az a jogszabály-változtatás, amely a kisebbségek anyanyelvét ismerÅ‘ személyzet alkalmazására kötelezi a kórházakat ott, ahol jelentÅ‘s számú kisebbségi közösség él, ám a nyugati irányultságát fennen hangoztató államfÅ‘ magyar ügyekben indokolatlanul óvatos.
Pedig most már csak az Å‘ kézjegye kellene ahhoz, hogy az anyanyelvű egészségügyi szolgáltatást emberibbé tevÅ‘ jogorvoslat hatályba lépjen, s a betegségeikrÅ‘l, gondjaikról beszámoló magyar anyanyelvűek az eddiginél jobban megértethessék magukat. Persze, mit ér a törvény, ha nem vagy csak elvétve alkalmazzák, ám tény, hogy a mostani alkotmánybÃrósági megerÅ‘sÃtés egy pici méltányosságot hozhatna a képtelenségek, illetve a folyamatos kisebbségi megaláztatások országába.
Az RMDSZ által kezdeményezett törvénytervezet azokon a településeken követelné meg az egészségügyi intézményektÅ‘l a kisebbség nyelvét beszélÅ‘ dolgozók alkalmazását, ahol legalább ötezer lakos egy kisebbségi közösséghez tartozik, vagy ahol egy adott kisebbség a lakosság legalább húsz százalékát teszi ki. E küszöbértékek más, anyanyelvhasználatot szabályozó jogszabályokban is léteznek, ám emellett figyelemre méltó a módosÃtási kÃsérlet politikai háttere is: a változtatást a jobbközépnek nevezett pártok – a Nemzeti Liberális Párt, a Mentsétek meg Romániát Szövetség és a Népi Mozgalom Pártja – 124 képviselÅ‘je kifogásolta. Érvelésük elfogadhatatlan, csak azt bizonyÃtja, a nacionalista beidegzÅ‘dések élnek és virulnak, illetve azt, hogy ami jóindulattal nem oldható meg, azt a jogszabály kényszerÃtÅ‘ ereje sem tudja megnyugtató módon rendezni.
Másrészt e kérdéskör jóval kényesebb és összetettebb. Hiszen még a székelyföldi tömbben, Háromszéken is gondot okoz a magyar nyelvet ismerÅ‘ orvosok hiánya, léteznek olyan kórházi osztályok, ahol még román anyanyelvű orvost sem találnak, miközben betegek százai, ezrei várnak gyógyÃtásra, kezelésre. A vidéken élÅ‘ idÅ‘sek, akik a román nyelvet kevésbé ismerik – hát még az orvosi szakkifejezéseket –, eleve hátrányos helyzetben vannak, s mivel törvény jóindulatot nem szabályozhat, az érintettek még nehezebben találnak megoldást gondjaikra. De nincsenek jobb helyzetben azok az erdélyi, szórványbeli települések, nagyobb városok sem, ahol a magyar lakosság egyre jobban fogy, s mind kevesebb a magyarul beszélÅ‘ orvos. A betegek amúgy is kiszolgált helyzete csak súlyosbodik a nyelvi korlátok miatt, sorsukat pedig tovább keserÃti a gyakran hangoztatott agresszÃv, nacionalista retorika, miszerint az állam nyelvét ismerni kötelesség, nemcsak idÅ‘seknek, hanem újabban még az ötéves gyermekeknek is.
