Mózes László
Hogy Klaus Iohannis aláírja-e az alkotmányosnak nyilvánított, a kórházi anyanyelvhasználatról szóló törvénymódosítást, egyelőre talány. Ugyan a taláros testület egyhangúlag állapította meg, nem sérti az alkotmányt az a jogszabály-változtatás, amely a kisebbségek anyanyelvét ismerő személyzet alkalmazására kötelezi a kórházakat ott, ahol jelentős számú kisebbségi közösség él, ám a nyugati irányultságát fennen hangoztató államfő magyar ügyekben indokolatlanul óvatos.
Pedig most már csak az ő kézjegye kellene ahhoz, hogy az anyanyelvű egészségügyi szolgáltatást emberibbé tevő jogorvoslat hatályba lépjen, s a betegségeikről, gondjaikról beszámoló magyar anyanyelvűek az eddiginél jobban megértethessék magukat. Persze, mit ér a törvény, ha nem vagy csak elvétve alkalmazzák, ám tény, hogy a mostani alkotmánybírósági megerősítés egy pici méltányosságot hozhatna a képtelenségek, illetve a folyamatos kisebbségi megaláztatások országába.
Az RMDSZ által kezdeményezett törvénytervezet azokon a településeken követelné meg az egészségügyi intézményektől a kisebbség nyelvét beszélő dolgozók alkalmazását, ahol legalább ötezer lakos egy kisebbségi közösséghez tartozik, vagy ahol egy adott kisebbség a lakosság legalább húsz százalékát teszi ki. E küszöbértékek más, anyanyelvhasználatot szabályozó jogszabályokban is léteznek, ám emellett figyelemre méltó a módosítási kísérlet politikai háttere is: a változtatást a jobbközépnek nevezett pártok – a Nemzeti Liberális Párt, a Mentsétek meg Romániát Szövetség és a Népi Mozgalom Pártja – 124 képviselője kifogásolta. Érvelésük elfogadhatatlan, csak azt bizonyítja, a nacionalista beidegződések élnek és virulnak, illetve azt, hogy ami jóindulattal nem oldható meg, azt a jogszabály kényszerítő ereje sem tudja megnyugtató módon rendezni.
Másrészt e kérdéskör jóval kényesebb és összetettebb. Hiszen még a székelyföldi tömbben, Háromszéken is gondot okoz a magyar nyelvet ismerő orvosok hiánya, léteznek olyan kórházi osztályok, ahol még román anyanyelvű orvost sem találnak, miközben betegek százai, ezrei várnak gyógyításra, kezelésre. A vidéken élő idősek, akik a román nyelvet kevésbé ismerik – hát még az orvosi szakkifejezéseket –, eleve hátrányos helyzetben vannak, s mivel törvény jóindulatot nem szabályozhat, az érintettek még nehezebben találnak megoldást gondjaikra. De nincsenek jobb helyzetben azok az erdélyi, szórványbeli települések, nagyobb városok sem, ahol a magyar lakosság egyre jobban fogy, s mind kevesebb a magyarul beszélő orvos. A betegek amúgy is kiszolgált helyzete csak súlyosbodik a nyelvi korlátok miatt, sorsukat pedig tovább keseríti a gyakran hangoztatott agresszív, nacionalista retorika, miszerint az állam nyelvét ismerni kötelesség, nemcsak időseknek, hanem újabban még az ötéves gyermekeknek is.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
