Mennék én utánad. Jól tudod, hogy mennék.
Rohannék vagy szállnék, (nem is lényeges),
keresném az álmot, miben éltünk nemrég,
hajtana hiányod, ami tényleges.
Bizonytalan léptek, kanyargó ösvények,
hegyek vonulata másfelé halad,
vess már véget végre úgy a kínörvénynek,
hogy ne válasszanak el folyók, falak.
Várj reám s megjövök, de indulni kéne,
mielőtt a vágy s a lélegzet kifúl,
sorstragédiákból kijutni a fényre,
arcod retinámon szétfoszlik, kigyúl.
Mélytitkú szakadék vonaglik közöttünk,
nem hallod, hiába szól a telefon,
sietnék, de állok, sivatag mögöttünk,
múltat a jövővel az agy egybefon.
Ablakomhoz egykor ablakkeret voltál,
kapu a kertemhez, létező csoda,
mennék az édenbe, amit varázsoltál,
csak félek, hogy egyszer nem lesz már hova...
2017, Genf
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
