A magyar rendező ötödik alkalommal kapott meghívást a világ legrangosabb filmfesztiváljának hivatalos programjába, ahol a Jupiter holdja 18 játékfilmmel versenyez a fődíjért, az Arany Pálmáért.
A cannes-i Fesztiválpalota Lumiere Termében hosszú percekig állva tapsolta a közönség a világpremieren a magyar film alkotógárdáját. Az első francia és nemzetközi kritikák többsége megjegyezte, hogy Mundruczó Kornélnak rendezői tehetsége okán Hollywoodban a helye, Richard Linklaterhez, Alejandro González Inárittuhoz, Steven Spielberghez, Ridley Scotthoz hasonlítják az alkotás formai megoldásait. A Le Figaro szerint az akciójeletekben nem lehet nem elképedni Mundruczó rendezői virtuozitásától, s ugyanilyen vizuális meglepetést okoz azzal, ahogy megoldja a szürrealista testlebegtetős jeleneteket a mágneses térben. A főhős súlytalansága, az alig burkolt krisztusi parabola viszont nem tudja elrejteni a nehéz üzenetet, már csak azért sem, mert Mundruczó Kornél egy zsánerfilm műfaji jegyein keresztül beszél a súlyos migránsproblémáról. A Le Monde szerint Mundruczó egy homályos és alaposan kidolgozott allegória első kövét dobta be a cannes-i versenybe azzal, hogy egy, a rendőrség által megölt illegális szíriai bevándorlót feltámaszt és Krisztusként lebegtet a víz felett. A cikkszerző Jacques Mandelbaum szerint Mundruczó Tarr Bélához és Nemes Jeles Lászlóhoz hasonló esztétikai érzékenységről tanúskodik. A radikális filmes, a Jupiter holdjában ugyanakkor olyan területre viszi a nézőt, ahova nem biztos még, hogy ha szeretné is, tudja követni – írta a Le Monde. A Libération úgy látja, Mundruczónak azonkívül, hogy mindannyian az apokalipszis felé rohanunk, nincs igazán mondanivalója a korunkról, csak olyan technikai megoldásokkal képeszti el a nézőt, amelyekkel gyorsan bejuthat Hollywoodba. Didier Péron kritikus szerint a néző olyan állapotban jön ki a vetítésről, mintha egy mosógép használati utasítását próbálta volna meg a gépen ülve elolvasni, miközben az centrifuga programban működik. A The Guardian elismert kritikusa, Peter Bradshaw szerint nehéz a filmet műfajilag behatárolni: nem egyértelmű, hogy az alkotás a menekültellenes paranoia szatírája, vallási parabola a bűnről és megváltástörténet, vagy pedig a szuperhős-mítoszt feldolgozó szerzői film. A kritikus szerint a Jupiter holdja nem hibátlan film, de a csillagokba tör. A Variety filmlap lenyűgözően forgatott migránsthrillerként értékeli a filmet, amely nem fogalmazza meg egyértelműen azt, amit mondani szeretne.
A díszbemutató előtt tartott sajtótájékoztatón a rendező azt mondta: provokatív politikai film a Jupiter holdja, de elsősorban nem a magyar kormánynak üzen, hanem minden európainak, mert a menekültválság európai probléma. A látványos és pörgő ritmusú kétórás alkotás főhőse egy menekülő szír fiú, Aryan (Jéger Zsombor), akit meglőnek a szerb–magyar határon, de ő nem sérül meg, hanem csodálatos módon repülni kezd. A menekülttábor meghasonlott orvosa, Dr. Stern Gábor (Merab Ninidze) azonnal üzletet lát a fiú képességében, és útlevelet ígérve neki, kicsempészi őt, miközben az idegenrendészeti hatóság egyik vezetője (Cserhalmi György) személyesen veszi őket üldözőbe.
Mundruczó Kornél a sajtótájékoztatón kiemelte, hogy nem egyszerűen egy menekültfilmet akart csinálni, hanem az előző, a Fehér Isten című filmjéhez hasonlóan különböző nézőpontokból akarta megvizsgálni ugyanazt a történetet. A Jupiter holdja saját bevallása szerint elsősorban a hittel és a megváltással kapcsolatos kérdésekre keresi a választ több szempontból. Ezért nehéz műfaji címkét is ragasztani a filmre Mundruczó szerint, akit elsősorban a gyerekkorában olvasott magyar és szovjet fantasy- és sci-fitörténetek inspiráltak arra, hogy egy nagy akciófilm mögé rejtse azokat az alapvető kérdéseket, amelyek foglalkoztatták. A rendező hangsúlyozta: jóllehet a történet Budapesten játszódik, alapvetően az európai identitás a film témája, azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent ma Európa, és hova jutott az elmúlt évezredben. A menekültválság szempontjából Mundruczó szerint „Magyarország rossz példa, de ez a példa bárhol elterjedhet”. Véleménye szerint Magyarország ugyanakkor nem olyan fekete-fehér belülről, mint amilyennek kívülről látszik, s az igazi probléma inkább az, hogy Kelet-Európában elvesztettük a tudásunkat arról, mit is jelentett valóban Európa. (MTI)