Három évvel ezelőtt az Un Certain Regard kategória fődíját Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmje vitte el, akinek legújabb alkotása, a Jupiter holdja idén a hivatalos versenyprogramba kapott meghívást, de nem nyert díjat.
A 43 éves Ruben Östlund most először versenyezhetett az Aranypálmáért. A kortárs művészet körüli képmutató világot és a burokban élő individualista elitet fekete humorral bíráló alkotásának főhőse Chris­tian, egy stockholmi palotában működő kortárs képzőművészeti múzeum igazgatója, akit a dán Claes Bang alakít. Miközben The Square címmel a szolidaritás és a tolerancia kérdéséről készít elő egy tárlatot, zsebtolvajok ellopják a mobiltelefonját és a papírjait, s ez teljesen felborítja a jól berendezett, kényelmes életét. Az addig a „politikailag korrekt” világában mozgó, sikeres és jól szituált kurátor névtelen fenyegető levelet ír a rablóknak, akiket a GPS-ének köszönhetően sikerül megtalálnia Stockholm egy szegény elővárosában, s ezzel lavinaszerűen indít be egy váratlan eseménysorozatot. A magát feddhetetlennek gondoló, kedves, de szerencsétlen fickó, tekintély nélküli apa, szánalmas szerető magánéleti kudarcsorozata lassan eléri és tönkreteszi az addig sikeres szakmai pályafutását is a múzeumban. „A film a nyugati világ életmódjának álszenteskedéséről szól. Erkölcsösnek hisszük magunkat, fizetjük az adót, de egy csomó dologról nem akarunk tudomást venni magunk körül” – hangsúlyozta Cannes-ban a rendező, aki saját bevallása szerint a vallási, jobb- és baloldali politikai vitáktól függetlenül a humanista értékek fontosságára kívánja filmjével felhívni a figyelmet.
A Pedro Almodóvar spanyol filmrendező vezette kilenctagú zsűri a Nagydíjat a francia Robin Campillo 120 battements par minute (Percenként 120 szívverés) című alkotásának ítélte, amely szombaton már elnyerte a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját is. A film az Act Up AIDS-ellenes mozgalomnak a megalakulását követő első éveiről szól az 1990-es években. A mára országosan ismertté vált egyesületet egy maroknyi, a betegségét addig magányosan élő fiatal alapította azzal a céllal, hogy szembesítse a francia politikát saját felelősségével az AIDS elleni harcban. Az elszánt csoport egyszerre harcolt a halállal, a társadalom, a média és a laboratóriumok közönyével szemben. 
A legjobb rendezés díját Sofia Coppola Csábítás című filmjének ítélte a zsűri. A Ni­cole Kidman főszereplésével készült alkotást Don Siegel 1971-es, A tizedes háreme című filmje ihlette. A történet az amerikai polgárháború idején egy lányiskolában játszódik, ahova beszállítanak egy sebesült katonát (Colin Farrell). Az eredeti változat a férfi szemszögéből meséli el az eseményeket, az újabb feldolgozás a női főszereplőre koncentrál.
Nicole Kidman kapta meg egyébként a 70. cannes-i fesztivál évfordulójára alapított különdíjat. A zsűri díját Andrej Zvjagincev orosz rendező Loveless (Szeretethiány) című drámája vihette haza. Az orosz versenyfilm, amely a kritikusok egyik nagy kedvence volt a fesztiválon, egy válófélben lévő moszkvai házaspár és elveszett 12 éves fiuk történetén keresztül ad keserű látleletet az értékvesztett és individualista kortárs orosz társadalomról. A legjobb forgatókönyv díját megosztva kapta a görög Jorgosz Lantimosz angolul forgatott, Egy szent szarvas meggyilkolása című radikális alkotása, amely egy sebész és egy tinédzser furcsa kapcsolatát mutatja be, aki fokozatosan fészkeli be magát a sebész családjába, valamint Lynne Ramsay skót rendező You Were Never Really Here című thrillere. Ez utóbbi film főszerepét, a bérgyilkossá lett amerikai háborús veteránt alakító Joaquin Phoenix amerikai színész kapta meg a legjobb férfialakítás díját. Diane Kruger vitte el a legjobb női alakítás díját a németországi török rendező Fatih Akin In the Fade (A sötétben) című politikai krimijének főszerepéért. A legjobb rövidfilmnek járó Aranypálmát a 27 éves Jang Qiu kínai rendező A Gentle Night (Egy szelíd éjszaka) című negyedórás kisfilmje érdemelte ki, amely egy gyerekét kereső anyáról szól. (MTI)