A sepsiszentgyörgyi 54—46 százalékos győzelmi arány akár imponáló is lehetne, ha nem látnók mögötte a megdöbbentően alacsony részvételt: írva és mondva 15 707 ember felénél kicsit több döntötte el, ki lesz az elkövetkező négy évben a város vezetője. Pedig volt itt kampány a javából, vállalások és ígéretek tömkelege, civilizált, de meglehetősen steril vita, sok jó nevű, más esetben kicsit bekoszolt renoméval rendelkező meghívott, és volt sárdobálás, vádaskodás, kölcsönös hitelrontás. Lehet ebből lett nagyon elege az embereknek, de az is lehet, sokan egyszerűen azt gondolták, döntsön helyettük más, a szomszéd.

Véget ért a nagy csata. A város élére új ember kerül, s ez — ahogy a hírügynökségek is megjegyezték — egyáltalán nem árt ennek az alvó, fejlődésben megtorpant városnak. Ha az új polgármester valóra is váltja ígéreteit, vagy egy részét legalább, reményünk lehet egy fajta áttörésre.

És jó, hogy véget ért a nagy csata, mert a szétzilálódó magyar közösségnek, a győzteseknek és veszteseknek egyaránt az elkövetkező hónapokban azon kell dolgozniuk, hogy a parlamenti választásokig megszülessék az új egység. Végre — vasárnap esti Duna Televízióban sugárzott nyilatkozatában — Markó Béla is a helyi szinten megkötendő szövetségek lehetőségét villantotta fel. Épp idejében, mert a múlt heti tanácselnöki nyilatkozat, miszerint a felső vezetés mondja ki az utolsó szót a helyi együttműködés kérdésében is, nem talált barátságosnak nevezhető visszhangra errefelé. Sokan úgy érezték, az RMDSZ csúcsvezetése ismét a szórványpolitikáját próbálja ráerőltetni a tömbmagyarságra.

És új esélynek tetszik Antal Árpád győzelmi mámorban született első nyilatkozata is, miszerint tiszta lappal indít, s már ma, a választásokat követő első napon leül tárgyalni a helyi tanácsban többséget szerzett párt, az MPP képviselőivel. Ezt s minden más, közösséget érintő vállalást, ígéreteket számon tartjuk, mi több, számon kérjük.