Mózes László
A romániai, belpolitikai csetepatéba belefáradtak hangulatán még a hétvégi országos jelentőségű sportesemények sem javítottak: a teniszcsillag Simona Halep nem válhatott Roland Garros királynőjévé, ráadásul Varsóban még a fociválogatott is kikapott a lengyelektől, így mámorító és gondokat feledtető győzelem híján maradt a szürke szokványosság.
És e helyzetre aligha jelent gyógyírt az a tény, hogy a román elnököt bizony fogadta amerikai kollégája a Fehér Házban, Iohannis és Trump még közös sajtótájékoztatót is tartott, noha ez a pillanat Bukarest számára a legjelentősebbek közé tartozik. Nemcsak azért, mert az Ovális Irodába lakójától függetlenül nehéz bejutni, hanem főként azért, mert e látogatás megerősíti azt a tényt, hogy fordulatokra képes országunk euroatlanti elkötelezettségű marad.
Ez pedig nemcsak az Egyesült Államoknak, hanem főként a Romániában élők számára fontos. Amerika ugyanis nemcsak az oroszokat tartja kiszámíthatatlanoknak, hanem újabban a törököket is, ezért térségünk erőteljesen felértékelődött, a Fekete-tengert újabban gyakrabban emlegetik, mint Florida legendás partjait. Nem azért, mintha megszerették volna, hanem mert érdekeik úgy kívánják. S ez a politikában kizárólagos jelentőségű, ugyanakkor e román–amerikai szövetség arra is valamiféle biztosítékot jelent, hogy észak-atlanti elkötelezettségével Bukarest komolyabban veszi a demokrácia játékszabályait, kínnal, de folytatják a korrupció elleni harcot. Ha ugyanis a pillanatnyi bukaresti vezetőkön múlna, nem ezt tennék.
Hogy Trump futólag dicséri Romániát, oly nagy jelentősége nincs, e szavak visszhang nélkül maradnak a világban. És bár fontos a NATO védhatalma, a Fehér Házban csak ideig-óráig hatódnak meg attól, hogy Románia bruttó nemzeti össztermékének 2 százalékát védelmi kiadásokra fordítja, példásan. Kizárólag Amerika érdekei számítanak, és erről rendszerint nem a csúcsvezetők, hanem a háttéremberek beszélnek. George Friedman elemző a bukaresti köztévében például azt ecsetelte, természetes a mostani találkozó, mert Amerikának kellenek a szövetségesek Európa délkeleti részén is, s noha érdekek fűzik a térséghez, tudják, Románia kockázatot is jelent. Hiszen Washingtonból is látszik az itteni bizonytalan politikai egyensúly, ezért az elemző magukat a romániaiakat bátorítja, jobb sorsra érdemesek, ne hagyják magukat, fejlesszék gyönyörű országukat. S hogy mindemellett e barátságnak ára is lenne? Vélhetően nem véletlenül cikkeznek arról a bukaresti lapok, hogy az amerikai pártfogás több milliárd dollárjába kerül az országnak, e pénzt amerikai fegyverekre költenék. Szegénység idején ez azért elgondolkodtató, miközben szakértők szerint az ország katonai felszereltsége nevetséges. Ám ha ez az ára annak, hogy bizonytalanság helyett a demokrácia felé araszoljunk, akkor legyen; másrészt, ha ezt a pénzt nem erre költenék, akkor e hon mindenkori élelmesei nyúlnák le.
Balkáni zűrzavarnál így mégiscsak többet ér Amerika ölelése.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
