Négyen várakoztak múlt szerdán a prefektúra épületének hátsó részében a választási irodának is otthont adó helyiség előtt, hogy bejussanak az ombudsmani hivatal két képviselőjéhez: Cătălina Dinu és Cornelia Cor kettesével fogadja az embereket Kosztándi Aliz fordító társaságában. Reggel tíztől kezdték, mindenkit meghallgatnak, és a lehetőségekhez mérten próbálnak segíteni. A két szakember több mint hat éve fogadja a háromszéki panaszosokat, eleinte gyenge volt az érdeklődés a nyelvi korlát – a román nyelv hiányos ismerete – miatt féltek szóba állni velük, majd, mikor értesültek a fordító jelenlétéről, megugrott az érdeklődők száma. Gyakori, hogy nem kimondottan az intézmény hatáskörébe tartozó kérdésekkel érkeznek, többen jogi tanácsért fordulnak hozzájuk, arra kíváncsiak: adott esetekben milyen lépéseket kell megtenniük – magyarázza Cătălina Dinu.
A kint várakozók között ketten vaskos iratcsomóval érkeztek: visszaszolgáltatási ügy, évek óta nem mozdul semerre, már számtalan lépcsőt és kilincset koptattak, nem maradt más választásuk, csak a „nép ügyvédje”. Sokat nem remélnek, de hátha valami mégis történik, hátha tudnak segíteni. Jó, hogy van fordító, ők maguk is megpróbálják elmagyarázni, csak nem mindig sikerül. Egy idősebb úriember, noha nem részletezi, miért jött, csak annyit mond: sose lesz igazság! Türelme végére ért, és utolsó lehetőségként ide is eljött, de biztató választ nem adhattak.
„Kovászna megyéből nagyjából 10–12-en jelentkeznek a havi meghallgatásainkra, leggyakrabban ingatlan-vissza­szolgáltatási vagy nyugdíjproblémákkal, de olyanok is akadnak, akik kiskorú bántalmazásának ügyével keresnek meg, illetve volt rá példa, hogy csendzavarási feljelentések eredménytelensége után fordultak hozzánk. Nemrégiben egy hölgy banki hitelszerződés miatt jött, illetve többen olyan eseteket írnak le, amelyek a polgárjog vagy a büntetőjog ágazatába tartoznak. Utóbbiaknak csak tanácsot tudunk adni, vagy esetleg segítünk eligazodni az okiratok (így a keresetek) vonatkozásában” – sorolt pár példát Cătălina Dinu. Mivel az ombudsmani hivatal elsődleges feladata az alapvető emberi és állampolgári jogok felügyelete, így konkrét lépéseket csak az ide tartozó jogtiprások vonatkozásában tudnak tenni. Az elmúlt években három alapvető jogsérelmi ügycsoporttal volt általánosságban dolguk, ezek a magántulajdonhoz, a hivatalok okozta jogtiprásokhoz vagy az írásbeli tiltakozáshoz való jog korlátozásához kötődnek, de diszkriminációgyanús eset is előfordult Sepsiszentgyörgyön – részletezte.

Kell a noszogatás
A magántulajdon kapcsán kizárólag visszaszolgáltatási ügyekkel találkoznak, az erdőktől, a legelőkön, a mezőgazdasági területeken át az épületekig minden szerepel. A tapasztalat az, hogy – főképp a községekben – évek óta húzódó ügyekről van szó, a folyamat valamely hivatalnál akad el, leggyakrabban az önkormányzatoknál. „A mi tanácsunk az, hogy fogalmazzanak meg panaszokat, akár magyar nyelven is – a fordításról gondoskodunk –, illetve lehetőleg pár bizonyító okiratot is csatoljanak, hogy számunkra is világosabb legyen a helyzet. Ezt követően indíthatjuk mi az eljárást, azaz hivatalos megkereséssel fordulunk az illetékes intézményhez. Gyakran előfordul, hogy a hivatalok nem jeleznek vissza a törvényes határidőn belül, vagy pontatlan információkat közölnek, ilyen esetekben a prefektúrához fordulunk. Utóbbival jó a kapcsolatunk, és a lehetőségeikhez mérten segítettek megoldani a felmerült gondokat. Volt és van rá példa, hogy a kormányhivatal sem tud segíteni, a törvény viszont lehetőséget biztosít arra, hogy ilyen helyzetekben vizsgálatot kezdeményezzünk, amit az ombudsman jóváhagy. A vizsgálat során az érintett hivataltól gyakorlatilag bármely – akár titkosított – dokumentumot is kikérhetünk. Nem telik el olyan hónap, amely során nem indítunk vizsgálatot” – részletezte.
A leggyakrabban azzal szembesülnek, hogy az önkormányzatok elmulasztanak adott lépéseket megtenni, így a földmérés elmarad, s gyakorlatilag nincs amit továbbítaniuk a megyei földosztó bizottságoknak, az ügyek emiatt húzódnak. A mulasztást több módon indokolják, egyebek mellett a személyzethiánnyal, ami, mint kiderült, sokszor jogos, de volt dolguk olyan önkormányzattal is, ahol egyszerűen hanyagságról volt szó.
Az ombudsmani hivatal nem egy esetben azt a szerepet tölti be, hogy kimozdít a holtpontról ügyeket. Tény, hogy ezek nem minden alkalommal végződnek kielégítően a panaszosok számára, vagy olyan is előfordul, hogy további eljárásra van szükség, hogy lezáruljanak, de legalább megmozdul valami. Erre jó példa egy uzoni visszaszolgáltatási ügy, amely a helyi bizottságnál több mint húsz éve „a fiókban feküdt”, illetve a hivatal nem végezte el a bíróság által még 1991-ben elrendelt mérési munkálatokat, majd az ombudsmani hivatal beavatkozása nyomán már addig jutottak, hogy hamarosan a tulajdonlevelet is ki lehet állítani – tette hozzá.

Kommunikációs zavarok
Noha nem tisztje véleményt formálni, hogy mi lehet az oka, de a nyugdíjügyek – amelyekkel őket felkeresik – tetemes részénél kiderül: kommunikációs gondok vannak a panaszosok és a megyei nyugdíjpénztár között. Itt próbálnak beavatkozni, az ombudsmani hivatal nevében információkat szerezni. A leggyakoribb gondok a szolgálati évek jóváhagyása, a nehéz munkakörülmények után járó kedvezmények vagy a járadék megállapítása kapcsán merülnek fel. A kommunikációs gátak miatt sokan bizalmatlanok a nyugdíjpénztárral szemben, amihez hozzáadódik még az is, hogy egyeseknek kételyeik vannak a járandóság kiszámítását illetően is. A pénztártól jelenleg is választ várnak több eset kapcsán.
A kommunikációs gondok más hivataloknál is előfordulnak, több olyan esetük is volt, amikor az intézmény azért nem kezelte a panaszos ügyét, mert nem megfelelő formában (petíció helyett feljelentés) nyújtotta be. A gond csupán az volt, hogy erről az érintettet nem értesítették. Mivel a tájékoztatáshoz való jog ebben az esetben is sérült, az ombudsmani hivatal beavatkozhatott, és végül sikerült tisztázni az ügyet.
Cătălina Dinu szerint fontos tisztázni – és erről mindenkinek tudnia kell, aki felkeresi őket –, hogy az ombudsmani hivatal nem léphet egyetlen közintézmény helyébe sem – ez a működését szabályzó törvénybe is szó szerint bele van foglalva –, magyarán nem oldhatja meg a húzott-halasztott ügyeket, mindössze adott szinten hatni tud az intézményekre azokban az esetekben, amikor adott alapjog sérül mulasztás, elutasítás nyomán. Az ombudsmani hivatal ilyenkor eljárást indíthat, átiratban fordulhat az intézményhez, illetve később akár vizsgálatot is kezdeményezhet. A rendszer működésébe – akár­mennyire bürokratikus – nem avatkozhatnak be közvetlen módon. Hasonló a helyzet a bírósági eljárásokkal is: noha közigazgatási pereket kezdeményezhetnek a bukaresti központ jóváhagyásával, és több esetben nyúltak ehhez a lehetőséghez – eddig az ítélőszékek minden alkalommal megalapozottnak találták a kereseteket –, lényeges viszont, hogy a per kezdetétől számítva már a panasztevőnek kell felperesként tovább lépnie, az ombudsmani hivatalnak a hatásköre erre nem terjed ki.

Különleges esetek, sikerek
Aberráltnak minősíthető vagy értelmetlen ügyekkel eddig nem fordultak hozzájuk, viszont pár különleges esettel már találkoztak: egy háromszéki községből egy panaszos náluk kötött ki egy romák okozta csendháborítási ügyben. Az érintettek több feljelentést benyújtottak már a rendőrséghez, a hatóság bírságolt is, de azt nem fizették ki, a helyzet nem változott, így a panaszosok végül náluk jártak kétségbeesésükben. Mind a polgármesteri hivatalt, mind a rendőrséget megkeresték, de a törvényes határidőn belül nem kaptak választ egyiktől sem, így a hatóság esetében a megyei kapitánysághoz fordulnak, az önkormányzat esetében pedig a prefektushoz, s választ várnak.
Sajátos esettel Sepsiszentgyörgyön találkoztak, az Oltmező úti önkormányzati szociális lakások köré épített kerítés kapcsán hivatalból eljárást indítottak – a sajtóban megjelentek hatására. Az eljárás eredményeként megállapították, hogy az önkormányzat diszkriminatív módon járt el, és nem elfogadható a városvezetés indoklása, amely szerint a lakók kérése nyomán épült a kerítés, az ingatlanba való bejutás rendszabályozása érdekében. Az ombudsman ajánlásként a kerítés lebontását fogalmazta meg.
Tavaly egy hölgy azzal jelentkezett, hogy tudomása van egy rossz bánásmód esetről, állítása szerint a községükben egy kiskorút éheztet a családja, bántalmazzák. Arra volt kíváncsi, hogy ilyen esetben mit kell tennie. Az ombudsman azt tanácsolta, forduljon a hatóságokhoz, rendőrséghez, gyámhatósághoz, önkormányzathoz, gyermekjogvédelemhez. Részletesen elmagyarázták, hogy a feljelentést mily módon kell megfogalmaznia, illetve mely intézményhez és milyen sorrendben kell fordulnia. Felajánlották továbbá, hogy ők is segíthetnek az eljárás lebonyolításában, tekintve, hogy állami intézmények is érdekeltek az ügyben. Volt rá példa, hogy kiskorúak bántalmazásáról értesültek Brassó megyében is. Tavaly végiglátogatták a két megye gyermekotthonait az UNICEF romániai képviselőivel. Háromszéken nem tapasztaltak olyan eseteket, amelyek nyomán hivatalból eljárást kellett volna indítaniuk, Brassó megyében viszont a körülmények javítására vonatkozó ajánlásokat kellett megfogalmazniuk.
Különleges és egyben aggodalomra ad okot az a hitelügy, amellyel nemrégiben egy magyar ügyfelük jelentkezett, aki egy kereskedelmi bankkal több hitelszerződést is aláírt anélkül, hogy ismerné a román nyelvet, így gyakorlatilag nem is értette, milyen megállapodást kötött. A helyzete súlyos, mivel már a kényszervégrehajtás lehetősége is felmerült. Az ombudsmani hivatal közvetlenül nem tud beavatkozni ilyen esetekben, mivel a pénzintézeteket illetően nincs hatáskörük, annyit tudtak javasolni, hogy forduljon a bank központi egységéhez, és próbálja tisztázni a helyzetet. „Számomra ez nem egy természetes helyzet, és noha nem vagyok teljesen tisztában, hogy a bankokra vonatkozó szabályzás mit ír elő, de az a kötelezettség biztos szerepel, hogy a pénzintézetnek meg kell győződnie arról, hogy az ügyfél érti, mire vállalkozik az szerződéskötéssel” – vélte a szakember.
A sikerek tekintetében több ügyük egészen „magasra” felkerült, egyebek mellett az Országos Út- és Autópálya Társaság központi vezetőségéhez a brassói teherforgalmi terelőút kapcsán benyújtott panasz nyomán, de a művelődési minisztériumig is eljutottak adott esetekkel (brassói műemlék épületeket illető panaszok). Utóbbi kapcsán magának az ombudsmannak, Victor Ciorbeának kellett elrendelnie egy vizsgálatot, hogy kézhez kapják a kért információkat. Az említettek mellett a munkaügyi, valamint az oktatási minisztériummal is akadt dolguk. Előbbivel annak nyomán, hogy hivatalnokok fordultak hozzájuk bizonyos bérezési kérdések tisztázása végett, mivel a szaktárca nem volt hajlandó határidőn belül tájékoztatni őket. Ez a kezdeményezésük sikeres volt, végül egyértelmű választ kaptak. Az oktatási minisztériumot egy egyetemi ügyben keresték meg, ami végül szintén sikeresen zárult. Az erdőgazdálkodási és vízügyi minisztériumhoz több háromszéki gazda kérésére kellett fordulniuk, vadkárok miatt. Az igénylési dossziék Brassóban az erdészeti felügyelőségen akadtak el. Több telefonhívás révén elérték, hogy miután valahogy előkerítették, a dosszié legalább eljusson a szaktárcához. A kifizetésekre azonban már nem tudnak hatni.