„Utolsó nap még befejezem ötödik munkámat, apróra törpítve a végső fekete alakzatot a megnövő napkorong alatt” – számolt be Albert Levente egy öt évvel ezelőtti franciaországi alkotótáborról. Az egyszeri alkalomnak indult műhelymunkának azonban folytatása lett, legutóbb éppen Párizs központjában, egy előkelő galériában állíthatott ki többedmagával.
Albert Leventét lapunk fotósaként ismeri leginkább Háromszék kultúra iránt érdeklődő közönsége, a szerény jellem azonban egy nagyszerű képzőművészt takar. Kísérletező természetű alkotó, ritkán lép a nyilvánosság elé – itthon épp nemrég volt közös kiállítása Vargha Mihály szobrásszal az Erdélyi Művészeti Központban.
A június közepén megnyílt párizsi kiállítás előzménye arra a bizonyos 2012-es franciaországi alkotótáborra nyúlik vissza, amelyen a Soleil de l’Est Nemzetközi Kulturális Alapítvány meghívására vett részt. Az alapítvány célja a kelet-európai, elsősorban romániai képzőművészet népszerűsítése Franciaországban, Hollandiában kiállítások, kiadványok, konferenciák által, vezetője, Michel Gavaza lelkes szervezője e rendezvényeknek. Több turnusban hívott meg romániai képzőművészeket alkotótáboraiba, Albert Levente brassói festő társával, Cosmin Frunteşsel egy kisváros idilli környezetében alkothatott 2012 nyarán két hétig zavartalanul. És épp jókor: egyféle korszakváltás vagy alkotói útkeresés küszöbén, ebben az időszakban fordult ugyanis Albert Levente érdeklődése a grafikának vászonra való átvitele felé. Az eredmény egy ötös sorozat lett nagy méretű – 100 × 120 cm-es – vásznakon a Brassai árnyképei és az alapítvány nevének ötvözése ihlette, Árnyképek a nap alatt címmel. „Ezek az árnyékok apró méretben léteztek, de így, felnagyítva ott kezdtem el dolgozni rajtuk, és azóta is folytatom, a mostani (az EMŰK-beli – szerk. megj.) kiállításomra azok bátorítottak fel” – mondja Albert Levente. Az Árnyképek sorozatból aztán 2014-ben Brüsszelben, 2015-ben Párizsban állított ki kisebb csoportokkal, most pedig a sorozat egyik darabja szerepelt a június 14-én a párizsi Christiane Peugeot galériában megnyílt tárlaton, Albert Levente egyike lévén a 62 kiállító romániai képzőművésznek.
Michel Gavaza azonban nemcsak Nyugat-Európában népszerűsíti a romániai képzőművészetet, hanem az országban is: Bukarestben tavaly decemberben szervezett ugyancsak a kortárs képzőművészek egyfajta – nyilván szubjektív – keresztmetszetét felmutató csoportos tárlatot, idén decemberben folytatja a sort. Az itteni kiállításokban az a jó, hogy friss munkát kérnek a művészektől, a rendszeres kiállításlátogatók tehát az alkotók fejlődését is nyomon követhetik.
A párizsi tárlat kapcsán alkotói folyamatára is rákérdeztem. Önmagáról ritkán beszél, művészetéről nehéz faggatni – álljon hát itt egy rész vallomásából. „Három része van, papírmunkák, vászon és installációk, és ezek gyakran találkoznak, de gyakran alig ismerhetőek fel, már a formák vezetnek utána, a formák és a színek. Mindig egy alakzatból indulok ki, lehet az ember, épület, tehát konkrét formából, de nem ragaszkodom, hogy a téma megmaradjon. Nekem egyszerre három munkát ki kell tennem, ha egyet készítenék, attól tartok, az elromlana. A három építi egymást, indulok az egyikből, kettő, három, a három szinte egyforma, de néha elbátortalanodom, amikor már majdnem kész a munka, és akkor megijedek, hogy most rontom el. Nem látom előre a végeredményt, ha látnám, nem tudnám csinálni. Elveszne az izgalom, állandóan kíváncsi vagyok, hogy merrefelé is visznek a formák, a vonalak. (...) Úgy érzem, most már kezdenek összeérni a térbeli formák, most kezd a legizgalmasabb lenni, nem tudom, miért kellett így megöregedni ehhez.”
Kedves Levente, nem a Te korod számít, még kevésbé a kor, amelyben élned adatik. Te csak konokul tedd, amit tenned kell. Ezt kívánja barátaid, a háromszékesek nevében,
Váry O. Péter
