– Az év felénél járunk, s Krisztián ez idáig kapott hideget és meleget is. Milyen volt a 2017-es idény eddigi része? – kérdeztük Tompa Csabát
– Az elmúlt esztendő végén csapatot váltottunk, és a 2017-es szezont egy belga istállónál kezdtük, amely az olasz TM motorbicikliket használta. Január 5-én indultunk Szardínia szigetére, ahol egy hathetes edzőtáborban vettünk részt. A felkészülés utolsó három hétvégéjére versenyek voltak beütemezve, hiszen akkor rendezték meg a nemzetközi olasz bajnokság három futamát. Az edzőtábor első három hete jól és hamar eltelt, majd következett az első verseny. A viadalon mindenki ott volt, aki számított a motokrossz világában, hiszen a nagyoknak ez a verseny jelentette a főpróbát a világbajnokság előtt. A sorozat nyitórendezvényét a szardíniai Riola Sardóban tartották meg, amin Krisztián nagyon jól ment, hiszen tizedik lett. A soron következő versenyének a Róma melletti Malagrotta adott otthont. Itt Krisztián a tizennegyedik helyről rajtolt, s az első futam utolsó előtti körében a kilencedik helyen motorozott, elesett, és sajnos, eltörte a kezét. A csukló felett mindkét csont eltörött, műtétre is sor került, így a nemzetközi olasz bajnokság harmadik viadalán nem is tudtunk indulni. Következett egy újabb hathetes periódus, ami a felépülésről és ismételten a felkészülésről szólt. Április első hétvégéjén indultunk az első magyar bajnokin, Krisztián pedig egy 125 cm3-es motorral a felnőtt MX2-es (250 cm3-es) géposztályban indult, és megnyerte a verseny mindkét futamát. A nyíregyházi viadalról hazajöttünk, és két héttel az első Európa-bajnoki futam előtt kimentünk Belgiumba, hogy ott folytassuk a felkészülést. Sajnos, időközben csapatunk bebukott, így Krisztián együttes nélkül maradt. Ezután egy rövid periódus a kilincseléssel, telefonálgatással telt el, s mivel a fiam korábbi eredményei, remek teljesítménye jó névjegykártyának bizonyult, a Yamaha Motor Europe vezetője mellénk állt, és az Eb hollandiai nyitófutama előtt egy pár nappal megkaptuk az új motort. Krisztián az első szabadedzésen tudta csak kipróbálni először a Yamahát, és ennek ellenére a közel százas mezőnyből kvalifikálta magát a versenyre, és mindkét futamot a 23. helyen zárta. Újabb két hét edzés után Lettországba vezetett az utunk, ahol az Eb második futamát rendezték. Itt az időmérő nagyon jól ment, hiszen a negyedik helyről jutott be a versenyre. Sajnos, mindkét rajt rosszul sült el, az egyig futamon visszacsúszott az utolsó helyre, és innen verekedte fel magát a 25.-re. Onnan hazajöttünk, s az Eb franciaországi futama előtt részt vettünk a május 21-ei második magyar bajnokin. Mint ismeretes, az anyaországi bajnokságban együtt mennek a 250-esek és a 450-esek, s az első futam utolsó körében Krisztián egy ugratónál előzött egy 450-es versenyzőt, aki leesett, a motorja elrepült és ráesett a fiam bal kezére, az pedig újra eltörött. Következett négy hét gipsz, így elmaradt a soron következő francia verseny, most hétvégén kimaradt az olasz futam, és lemaradunk a július 2-ai portugál megmérettetésről is, hiszen nemrég kezdtünk neki motorozni. A közeljövőbeli tervek között szerepelt, hogy hamarosan újra kiutazzunk Belgiumba, ugyanis Krisztiánnak készülnie kell a július végén megrendezendő észtországi ifjúsági világbajnokságra. Azután még lesz három Eb-futam, és jó volna azokon még elindulni.
– Krisztián, te miként emlékszel a két balesetre? – kérdeztük sepsiszentgyörgyi fiatal versenyzőnket.
– Az olaszországi hétvégén minden jól alakult, a kilencedik helyen motoroztam, és még csak egy kör volt hátra a versenyből. Éppen csatáztam az egyik ellenfelemmel, s ott voltam, hogy lehagyom őt, amikor elestem. Kiugrattam a pálya szélére, onnan meg bele a vízvezető sáncba, és ott sérültem meg. Sajnos ennél többre nem emlékszem, hogy mi történt, mivel bevertem a fejem is. A felépülési időszak hosszú volt és unalmas... A kéztörés ellenére mindennap edzettem, szaladtam, sokat szobabicikliztem, és minden gyakorlatot, amit el tudtam végezni, megcsináltam. Hat héttel a balesetem után újra elkezdtem motorozni, hiszen még a 2017-es szezon előttem volt. A magyarországi baleset is roppant gyorsan történt: az ellenfelem elesett, a motorja továbbrepült, és ráesett a kezemre. Miután felálltam, besétáltam a depóba, s úgy éreztem, hogy minden rendben van. Tudtam mozgatni a kezem, nem is fájt, s abban bíztam, hogy csak izomproblémám van, és tovább tudunk menni Franciaországba. Elővigyázatosságból bementünk a kórházba, ott azonban kiderült, hogy el van törve a kezem... Nagyon nem örvendtem a dolognak, de hát ebben a sportban benne vannak az ilyen jelegű sérülések.
– Két ilyen csúnya baleset után mi késztet arra, hogy újra és újra visszaüljél a motorbiciklire?
– Ezt szeretem én – jelentette ki határozottan Krisztián. – Gyerekkorom óta motorozok, s egyszerűen szeretem ezt a sportot. Ez pedig erőt ad nekem a nehéz pillanatokban a továbblépéshez!
– Melyek voltak a személyes célkitűzéseid erre a szezonra?
– Az első és legfontosabb az lett volna, hogy ott legyek az Európa-bajnokság összes futamán, továbbá a mezőny első tizenöt versenyzője között akartam zárni az évet. Ám így, hogy kihagyok három futamot, esélyem sincs valóra váltani elképzelésemet.
– Te rengeteg magyar és román versenyen indultál már, de a nemzetközi porondon is van már rengeteg tapasztalatod. Mekkora a különbség a magyar, a román és az európai motokrossz között?
– Hatalmas! Azt kell mondanom, hogy majdnem semmi köze nincs egyiknek a másikhoz... Az egyetlen hasonlóság az, hogy ezt a sportágat itthon is, Magyarországon is és nyugaton is motorral űzik – mondja viccesen Krisztián. – Külföldön sokkal nagyobb a konkurencia, a pályák jobban elő vannak készítve, és több a pénz.
– A román bajnokságban két osztályban nincsenek tízen a rajtnál – veszi át a szót Tompa Csaba – az Eb-n a 125 cm3-es osztályban 80–100 között van a versenyzők száma, és a két versenyfutamon csak negyvenen állhatnak rajthoz. Olykor a kvalifikálás komolyabb kihívás elé teszi a motorosokat, mint maga a verseny. Hollandiában hét századmásodpercen múlott a direkt továbbjutás, így Krisztiánnak a reményfutamból kellett kvalifikálnia magát. Annyira erős a mezőny, hogy a főversenyre bejutott első és utolsó között alig van három másodperc.
– Krisztián, neked gondot jelent az, hogy sokat vagy távol a családodtól? Ilyen fiatalon miként éled meg ezt?
– Nem jelent gondot, hiszen nagyon szeretem ezt a sportot, és a későbbiekben ebből szeretnék karriert csinálni. Apa sokat van velem, Szardíniában is sok időt töltött velem. Könnyen beilleszkedem mindenhová, jól beszélem az angolt, így nincsenek különösebb gondjaim, amikor távol vagyok Szentgyörgytől. Egy-egy adott csapatban több nemzetiségűek a versenyzők, én pedig gyorsan barátkozom. Az utolsó gárdánál rajtam kívül még volt egy francia, egy belga és két új-zélandi fiú, és jól kijöttünk.
– Mit lehet kihozni ebből a szezonból, ami a két baleset miatt ennyire kurtára sikeredett?
– A hátralévő versenyekből a legtöbbet szeretnénk kihozni – jelentette ki Tompa Csaba. Erre azért volna szükség, mert jövőben Krisztiánnak osztályt kellene váltania, és a továbbiakban 250-es motorral kell versenyeznie. Itt a mezőny még keményebb, s az idei esetleges jó eredményeink egy jó csapathoz segíthetnek. Az van, hogy már lassan egymagam nem bírom támogatni őt, ezért kellene egy kemény szponzor, egy jó csapat. Továbbra is az Európa-bajnokságon szeretnénk indulni, az új géposztályban. Ebben a kategóriában ott vannak a nagynevű motokrosszos csapatok, akik innen verbuválják össze a világbajnokságon induló gárdájukat... Ez a legfőbb álmunk, hogy két éven belül bekerüljünk egy vb-csapatba. Szerintem megvalósítható ez az elképzelésünk, minden attól függ, hogy miként zárjuk a szezon hátralévő részét.
– Egy elmaradhatatlan kérdéssel zárjuk beszélgetésünket: lesz-e idén motokrosszverseny Sepsiszentgyörgyön?
– Szeretnénk idén is összehozni egy versenyt, hiszen felújítottuk a Sugársfürdő felé vezető út mellett található pályát – meséli bizakodóan év végi terveit Csaba. – A tervem szerint valamikor októberben szerveznénk egy versenyt itthon, de nem akarunk a szakszövetséggel együtt dolgozni. Mi egy meghívásos viadalban gondolkodunk, aminek a neve akár Székely vagy Szentgyörgy Kupa is lehetne.