A zászlós bevonulás után felhangzottak a biztató templomi énekek: Az úr csodásan működik..., Ne csüggedj el, kicsiny sereg. Alkalmi szószéki beszédét kedvenc alapigéjéből (Bir. 6,11–16) választotta Bucsi Zsolt Tamás vártemplomi református lelkipásztor. Rövid történelmi intésében elmondta: az igén keresztül mihozzánk szól az Úr, hogy meríthessünk erőt viharos jelenünkben. Az ige legyen lelki fegyverünk, az erős hit pedig pajzsunk. Nyáguly Vilmos, a Háromszéki Vitézi Rend hadnagya köszöntötte a jelenlevőket. A Székelyföld más vidékeiről és a határon túlról érkezett rendi vezetőkhöz, az avatandókhoz és az összegyűltekhez szólt Székely Zsolt, a vitézi rend főkapitánya előadásában, hangsúlyozva: az erdélyi törzskapitányság a jelenlegi törvények szerint hagyományőrző kulturális egyesületként működik, szervesen kapcsolódik a nemzeti-nemzetiségi önazonosságunk megőrzésének ügyéhez. A meghívottak részéről köszöntőt mondott Kertész József, a Dél-alföldi Vitézi Rend 56-os hadnagya, majd Rimay István nyugat-erdélyi és magyarországi törzskapitány a Vitézi Rend 1920 Baráti Társaságának képviseletében.
Eskütétel mellett a rend tagjává avattak hét új háromszékit – időseket és fiatalokat –, akik bizonyították, hogy hasznos tagjai nemzeti közösségünknek. A főkapitány díszokleveleket, kinevezéseket, arany és ezüst kitüntetéseket, valamint hűségjelvényeket adott át azoknak, akik a vitézi hagyományok, a magyar önazonosság védelmének érdekében kiemelkedő tevékenységről tettek tanúbizonyságot. Az újonnan felavatott vitézek nevében Botos Attila mondott köszönetet. Simon Katalin Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét adta elő. Az ünneplők a köztemető vitézi emlékművénél közösen idézték a hősök emlékét, elhelyezték a kegyelet virágait. Áldást mondott Székely Róbert Imre kisborosnyói református lelkipásztor.