Fazakas Ildikó csíkszeredai alkotó, Időrajzok című installációja „érzelmes emlékezés” családjára, s mint Bob József fogalmazott, vásznaira ceruzával, szigorúan, pontosan és érzékenyen rajzolt, „száraz, aszkétikus, nagyon visszafogott eszköztár, semmi pózolás, semmi pátosz, csak alig észrevehető kozmetizálás itt-ott, ahol a festék nem fogta meg az anyagot”. A székelyudvarhelyi Lakatos Gabriella szintén családi fotókat dolgozott fel, azokat csomagolópapírra írta át. „Nagyfokú őszinteség vegyül nagyfokú kiábrándultsággal, de mégis emberközelien”, a művész „tudósít arról, merre tartunk, meg-megviccel is, ha kedve tartja, miközben az abszolút szabad játék szellemében alkotja, rajzolja, festi, ragasztja műtárgyait”. Az „időtlen most tapasztalatába beleoldódva, a művészet anyagi igazságát is szem előtt tartó” Siklódy Ferenc (aki szintén csíkszeredai) céljai szerint bármit felhasznál festményein, akár közönséges szurkot is, azt nagy és gyors gesztusokkal hordja fel képeire. Keresésben lévő, kérdéseket feltevő alkotó, a cselekvés több munkáján megelőzi a tudatosulást, „ezáltal elemi ereje még jobban hatása alá von” – összegezett Bob József.