Ha árt a gazdaságnak, nem adózzák majd az üzleti forgalmat, miként szolidaritási hozzájárulás sem lesz – hangoztatta rezignáltan Dragnea. Tăriceanu nem mulasztotta el az alkalmat, és ismét a külföldi vállalatok adózását bírálta. Populizmusuk olcsó és határtalan, hiszen egy szót sem ejtenek arról, hogy eszement elképzelésükkel, az üzleti forgalomra kivetett adóval nemcsak a nyugati érdekeltségű, hanem a hazai, még működő és adózó cégeket is térdre kényszerítenék. Maga a miniszterelnök szintén visszafogottan nyilatkozott a kérdésről. Mihai Tudosét vélhetően nemcsak Amerika nemzeti ünnepe apropóján kereste fel Hans Klemm nagykövet – aki egyébként mindig kopogtat, amikor váratlanul politikai vagy gazdasági zűrzavar kerekedik –, hanem az amerikai befektetők rosszallását is tolmácsolhatta. Mi több, ünnepi rendezvényükön kerek perec kimondta: az Egyesült Államok kiszámítható és stabil pénzügyi környezetet vár Romániától.
Újra Amerikával van szerencsénk. Saját házunk táján meglehetősen lehangoló a kép: Grindea­nuék pár nap leforgása alatt a 13-as kormányrendelettel teremtettek kaotikus viszonyokat, Tudoseék viszont már a beiktatás pillanatában pénzügyi zűrzavart idéztek elő. Ez természetesen abszurd, viccnek is rossz, hiszen a meglebegtetett adózási elképzelésekre még az egyszerű, magánszférában tevékenykedő munkavállaló is összerezzent, hát még a befektetők, cégtulajdonosok. S mindez miért? Azért, mert a szociálliberális tábor elvtársai hirtelenjében úgy gondolták, annak érdekében, hogy növeljék a bevételeket, egy éjszaka alatt átszabják az adórendszert, s a kormánnyal együtt a módosított kormányprogramot is megszavazzák a parlamentben. Suttyomban, a kommunizmusban divatos árukapcsolásként. Hogy Dragneáéknak csupán ennyire futja, az az ő problémájuk, ám hogy képtelenségeik megvalósításáért az egész országot megnyomorítanák, már nem tekinthető pártügynek.
Kapkodás, hozzá nem értés, politikai és pénzügyi káosz – ez a hozadéka Dragneáék bő féléves országlásának. Mentségükre a közszférában meghirdetett béremelési hullám sem szolgál, hiszen előbb korszerűbb, hatékonyabb és eredményesebb államszerkezetet kellene teremteni, s csak utána a bértáblával játszadozni. Hiszen papíron akár ezereurós minimálbért is meg lehet határozni, ám az fabatkát sem ér, ha gazdasági megalapozottsága egy fikarcnyi sincsen. Válság válságot követ, s bár választási győzelmük után cselekedhettek volna másként is, Dragnea, Tăriceanu és társaik önként és dalolva játszodják el saját hitelességüket.