Az amerikai Utahi Egyetem kutatói nagy teljesítményű röntgennel vizsgáltak egy 2000 éves római építményt, hogy rájöjjenek, mi tartja össze ilyen hosszú ideig. Érdekes dolgot találtak benne.
Az emberben gyakran felmerül a kérdés, hogy ha az ókori rómaiak képesek voltak olyan utakat és épületeket építeni, amelyek még (két)ezer év múltán is állnak, akkor miért kell a mai épületeket és utakat néhány év után felújítani. Ez a kérdés foglalkoztatta a Utahi Egyetem kutatóit is, akik nemrég alapos vizsgálatnak vetették alá a római kori betont, ami kapcsán igen érdekes felfedezést tettek.
A kutatók Marie Jackson professzor vezetésével az olaszországi Orbetellóban található, körülbelül 2000 éve épített mólót vették górcső alá. A csapat egy nagy teljesítményű röntgensugár segítségével vizsgálta az építményt, hogy megtudják, milyen szerkezetnek köszönhető, hogy annak maradványa még ma is egyben van.
A tudósok EurekAlerten közzétett beszámolója szerint a vizsgálatok eredménye, hogy az ókori beton a benne talált timsós tobermorit nevű anyag kristályainak köszönhetően lett rendkívül masszív. Ugyanezeket a kristályokat figyelhették meg az 1960-as években keletkezett vulkanikus sziget, Surtsey kőzeteiben is. Éppen ezért úgy gondolták, hogy a létrejöttéhez rendkívül magas hőmérsékletre van szükség.
A római kori beton az eddigi ismereteink szerint mészből, vulkáni hamuból és sós tengervízből állt, ám a pontos „recept” a birodalom bukásával elveszett. A kutatók szerint azért is lenne hasznos kitalálni a pontos elkészítési módot és keverési arányt, mert a modern beton készítése az üvegházhatású gázok 5 százalékát juttatja a levegőbe. (hvg.hu)
