Másfél évtizede ifjúsági táborként indult, mára pedig különböző korosztályú, az országhatárokon túlról is érkező látogatókat fogad a sepsiszentgyörgyi Máltai Szeretetszolgálat mozgássérülteket célzó egyhetes rendezvénye. Tegnap délelőtt azon szorgoskodtak a csapatok, hogy időre elkészüljenek negyedórás kisfilmjeik, amelyekkel azt szemléltették, kinek mit jelent a Benedek-mezei tábor, melyek az erősségei, vagy éppen min kellene változtatni, miért jó minden évben visszatérni.
Egy hete 130 fős csoport, mozgássérültek és önkéntesek lakják be a Benedek-mezei tábort, ahol sokan immár nem csak ismerősként, barátként találkoznak évről évre. A rendezvény egyik hozadéka, hogy akik itt keresik egymás társaságát, azok a tábori időszakon túl is kapcsolatban maradnak – mesélte Székely Róbert. A Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi ifjúsági csoportvezetője felidézte, egy beszélgetés nyomán hívták életre a tábort, az első alkalom pedig kihívást jelentett mindenki számára, az önkénteseknek meg kellett tanulni, hogyan bánjanak és miként segítsék a táborba érkező mozgássérülteket. „Végül ők maguk mondták el, mit és hogyan tegyünk, együtt jöttünk rá arra, hogy ilyen körülmények közt miként tudjuk őket a legjobban ellátni. Az első időkben még azt sem tudtuk, hogyan szólítsuk meg őket – idézte fel –, mára azonban igazi családi kapcsolat fűzi össze a társaságot, barátságok születtek.” Úgy értékelte, a mozgássérültek életkedve irigylésre méltó, „attól erős ez a tábor az önkéntesek számára is, hogy ők húznak magukkal, mosolyognak, kedvesek, rengeteg energiát kapunk tőlük”.
A korábbi rendezvényektől eltérően mostanra lazább lett a táborlakók napirendje, több szabadidő jut barátkozásra, kapcsolatépítésre, ám tennivaló így is akad. A csapatok vasárnap Sepsiszentgyörgyön sétáltak – ez tulajdonképpen valóságos akadályverseny volt, melyet szomorú tapasztalatok követtek. Míg a városközpont többnyire jól járható tolókocsival, a távolabb eső pontokon már nehezebb dolguk volt, nem sikerült bejutni az épületekbe, és volt, akit autóval kellett visszahozni a központba, mert máshol nem tudták megoldani a mosdóhasználatot. Józsa Csaba, a programokért felelős táborszervező a belvárosi park prefektúra felőli oldalán található feljáróra hívta fel a figyelmet, mint mondta: annak felső felét úgy alakították ki, hogy az például motoros tolókocsival közlekedők számára használhatatlan, nagyon magas. A beszélgetésünkhöz társuló, Budapestről érkező Mesi nevetve jegyzi meg, a járdák végén általában utca, oszlop, szemetes vagy gödör jelent akadályt a mozgássérülteknek, a feljárók kialakításánál pedig nem figyelnek kellőképpen arra, hogy az tényleg funkcionális legyen.
A nagy népszerűségnek örvendő mozgássérült tábor budapesti, kecskeméti, temesvári, nagyváradi, kolozsvári, bukaresti, háromszéki, illetve Hargita megyei résztvevői szerdán a Szent Anna-tóhoz kirándultak, ma pedig átköltöznek a Máltai szeretetszolgálat mikóújfalusi táborába. Innen szombaton az ország több pontjáról érkező, hozzájuk csatlakozó máltais önkéntesekkel Csíksomlyóra zarándokolnak. A rendezvény anyagi hátterét adományokból és pályázati forrásokból teremtették elő a szervezők, a meghívott mozgássérülteknek csupán az utazásuk költségével kellett hozzájárulni.