Mátyás diák korában is sokat járta az országot, ismerkedett a nép életével. Egy alkalommal, ahogy vándorolt, meglátott egy jómódú gazdát, aki egyedül szántogatott. Kérdezte Mátyás:
– Ugyan bizony, gazduram, mi az oka, hogy kegyelmed egyedül szánt? Hogyhogy nincs segítsége?
– Ne is kérdezze, diák uram! Nem szántanék én egyedül, ha a kisbéresem oly nagy beteg nem volna. Harmadnapja hideg rázza szegény gyereket. Nem állna be helyette segíteni? Megfizetném tisztességesen. Mátyás nem kérette sokáig magát, beállt a kisbéres helyett dolgozni. Estig segített a gazdának. Megvacsoráztak, a gazda kifizette a bérét. Akkor fogta Mátyás a pénzt, s odaadta a beteg kisbéresnek.
– Tedd el, neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem.
A beteg gyerek megköszönte a diák jóságát. Mátyás a következőket írta a szoba falára: „Én vagyok Hunyadnak gyermeke, a kard lesz nékem az, ami néked az eke.” Éjszaka titokban eltávozott.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
