Az, hogy az idei tavasz szeszélyes időjárása alaposan megviselte a gyümölcsfákat-bokrokat, a piaci kínálaton nem igazán látszik meg. Igaz, jó pár lejjel többet kell a zsebünkből kivenni, mint az elmúlt években, de idén sem kell nélkülöznünk kedvenc nyári finomságainkat. Még kapható ropogós cseresznye, megjelent a meggy, a sárgabarack, sőt, a dinnye is (állítólag már hazai termés). Akinek tehát van rá pénze, kezdheti a befőzést, de a csekélyebb anyagi forrásokkal rendelkezőknek sem kell nélkülözniük kedvenceiket. Most az ideje, hogy tobzódjunk a természetes vitaminforrásokat kínáló ételekben.
A legtöbb életviteli, dietetikus tanácsadó azt javasolja, hogy minden évszakban főként szezonális gyümölcsöket, zöldségeket fogyasszunk, olyanokat, amelyek vidékünkön teremnek meg. Ha az étrendet helyi gyümölcsökből és zöldségekből állítjuk össze, több előnyt is élvezhetünk: mindig a legfrissebb és leginkább vitamindús ételeket fogyaszthatjuk, amelyeknek magasabb a tápértékük, mert nem utaznak több ezer kilométert távoli országokból, a szezonális áru olcsóbb, és nem utolsósorban támogatjuk a helyi termelőket.
De lássuk néhány idénygyümölcs jellemzőit. A most érők közül legtöbb a rózsafélékhez tartozik rendszertanilag. A cseresznye az északi félteke mérsékelt égövén őshonos, mind Amerikában, mind Európában, Ázsiában. Neve ógörög eredetű, több modern nyelvben hasonló hangzású. Szezonja általában júniustól augusztusig tart. Sok rostot és káliumot tartalmaz, viszont alacsony a kalóriatartalma. Színét egy olyan vegyületnek köszönheti, amely segíthet mérsékelni a fájdalmat, a gyulladásokat, emellett csökkenti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát is, vértisztító hatásától fogva az ízületi problémákra is jó megoldás a fogyasztása. Mivel 78–82 százaléka víz, jó vesetisztító is. A-vitamin- és béta-karotin-tartalma elősegíti a jó látást. Feldolgozva is kiváló, dzsem, különféle sütemények készíthetők belőle, de öntetekhez is kiváló.
A meggy már az ókorban a római birodalomban és Perzsiában is ismert volt. Magyar neve finnugor eredetű, ami azt is jelzi, hogy őseink már a honfoglalás előtt is ismerhették a vadmeggyet. Bár nyersen fogyasztva nem annyira kedvelt, mint a cseresznye, dzsemként, kompótként, süteményekben igen népszerű, s a meggyszósz is mennyei. Kutatások mára 17 antioxidáns összetevőt mutattak ki a gyümölcsben, az egyik összetevőről azt tartják, hogy gátolja a daganatok növekedését, az antocianinok gyulladáscsökkentőek, fájdalomcsillapítóak, a cseresznyéhez hasonlóan jó az ízületi panaszok enyhítésére is. Sok ásványi és nyomelemet tartalmaz. Az elalvás előtt fogyasztott meggylé jelentősen megemeli az alvást elősegítő melatonin hormon szintjét. Leve segíthet az emésztési zavarok enyhítésében is, serkenti az anyagcserét. Érdekesség, hogy a meggylé antibakteriális hatása forralás és fagyasztás után is megmarad. Kozmetikai maszk alapanyagaként segít a pattanásos, aknés, gyulladt arcbőr gyógyításában, halványítja a sötét foltokat.
A kajszi- vagy sárgabarack Közép-Ázsiából vagy Kínából származik. A szilvának közeli, az őszibaracknak és mandulának távolabbi rokona. A magyar barack szó szláv eredetű, de ők is az ónémetből vették át, a szó a latinon át végül szintén ógörög eredetre vezethető vissza. A gyümölcsben levő antioxidánsok segítenek megküzdeni a toxinok és a napsugárzás káros hatásaival, béta-karotin-tartalma serkenti a szem vérkeringését, fogyasztásával megelőzhető a makuladegeneráció. Magas rosttartalma segít eltávolítani a felesleges koleszterint, ami a C-vitaminnal együtt a szívbetegségek és az artériák megbetegedéseinek megelőzésében fontos. Káliumtartalma a folyadékháztartás és a vérnyomás szabályozásában játszik szerepet.
Az őszibarack legközelebbi rokona a mandula, távolabbi a szilva és a kajszibarack. Magyar neve csalóka, hiszen nem ősszel, hanem már a nyár közepétől érik (most is kapható már, igaz, egyelőre melegebb országokból hozták). Sima héjú (nem bolyhos felületű) fajtáját nektarinnak vagy kopasz baracknak is nevezik. Régebben úgy tartották, hogy Perzsiából származik, ma már inkább Kínát valószínűsítik őshazájának. Európában először Itáliában és Franciaországban termesztették, innen a kereszténységgel együtt terjedt tovább, annál is inkább, mert kezdetben főként szerzetesek foglalkoztak termesztésével. 80–85 százaléka víz, de fehérjét, szerves sókat és rostanyagokat is tartalmaz. Jelentős a C-vitamin-, valamint B-vitamin- és biotintartalma, amiért haj- és bőrszépítő gyümölcsnek is tartják. Szívbetegeknek főnként nagy hőségben ajánlott naponta 2–3 barackot elfogyasztani. Sárga xantofill színanyagjai rákellenes hatásúak.
A málna nálunk őshonos félcserje. A középkorban már ismert gyógynövénynek számított, kolostorkertek népszerű növénye volt. A többi piros színű gyümölcshöz hasonlóan rengeteg C-vitamint és antioxidánst, valamint nyomelemeket tartalmaz, vértisztító hatású, vérszegénység ellen is hatásos, és csillapítja a lázat.
A görögdinnye a tökfélék családjába tartozik (ezért tulajdonképpen zöldségfélének számít, annak ellenére, hogy gyümölcsként tekintünk rá), Afrika déli részéről származik. David Livingstone, a híres Afrika-kutató számolt be arról, hogy a Kalahári-sivatagban rengeteg található belőle, ezért gondolják, hogy ott nőtt szabadon. Az nem ismeretes, hogy hol kezdték el termesztését, de már 5000 évvel ezelőtt Egyiptomban készült róla feljegyzés hieroglifákkal. A 10. században Kínában is termesztették (ez az ország egyébként ma a világ legnagyobb dinnyetermesztője), Európába a 13. században mór hódítók hozták be. Elsősorban víz- és cukortartalma miatt kedveljük, mert vitamintartalma nem jelentős. Vízben 90–95 százalékban gazdag, kánikula idején ezért is a legkedveltebb gyümölcs, behűtve igen kellemes. Serkenti a veseműködést. Különleges trükk: ízesítsük pici sóval a szeleteket, ez érdekes ízkombinációt ad, de a só kiemeli a gyümölcs édességét is. Különben sok helyen sonkával, esetleg fetával tálalják a dinnyét.
A sárgadinnye szintén a tökfélék családjába tartozik, ázsiai eredetű. A görögdinnyénél lényegesen több vitamint (az A- és C-vitamin mellett B-vitaminokat is), ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, fogyasztása egész napi vitamin- és ásványianyag-szükségletünket pótolja, rosttartalma hozzájárul a jó emésztéshez, de megelőzheti vagy hatékonyan hozzájárulhat a bélgyulladás gyógyulásához is.
Említésre méltó még a ribizli (vörös és fekete) és az egres, a ribiszkefélék családjának egyetlen nagy nemzetsége. Sajnos, mifelénk elég nehéz hozzájutni e kellemesen fanyar gyümölcsfélékhez, nem termesztik nagy mennyiségben, kertekben inkább csak családi használatra telepítenek néhány bokrot, ezért a piacon sem kaphatóak.
A gyümölcsökből készült ételek jellegzetessége, hogy az adott recept szinte minden gyümölcsből elkészíthető. Következzék itt a meggyleves receptje Kövi Pál Erdélyi lakoma című kötetéből:
Hozzávalók: 1 kg meggy, 10 dkg cukor, 2 tojássárgája, 14 szál petrezselyemzöld, pici só, 1 ½ dl tejföl.
Készítési módja: A felfőtt vízbe magostul beletesszük a megtisztított meggyet, és 10 percig főzzük. Félrehúzzuk, ízesítjük sóval és cukorral, beletesszük a tejföllel elkevert tojássárgáját. A petrezselyemzöldet utoljára tesszük bele apróra összevágva. A leves elkészíthető ugyanígy ribizliből is (sok háznál a ribizlit átpasszírozva teszik a levesbe, és zöldpetrezselyem nélkül tálalják).
Erdeigyümölcs-szósz a Nosalty nyomán:
Hozzávalók: 30 dkg vegyes erdei gyümölcs (szezonon kívül fagyasztottból is készíthetjük), 1 tasak vaníliás pudingpor, 5 ek. cukor, 3 ek. tej. A gyümölcsöt kevés vízzel és egy evőkanál cukorral állandó kevergetés mellett kb. 30 percig főzzük. A pudingport elkeverjük a maradék cukorral és a tejjel, hozzáadjuk a gyümölcshöz, pár perc alatt összefőzzük.
