Önkormányzati szempontból több tekintetben is „halott történetnek” tűnik a jelzáloghitelek miatt bajba került családok segítését célzó, az 1996-os lakástörvényt módosító, múlt hónapban hatályba lépett jogszabály. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a lakbér meghatározása, az árveréseken való részvétel és a családok rászorultság szerinti rangsorolása is alkalmazhatatlan, illetve több problémát szül, mint amennyit megold.
Az RMDSZ által tavaly ősszel benyújtott törvénytervezet alapgondolata az lett volna, hogy a családokat megkíméljék a költözés okozta traumáktól, illetve lehetővé tegyék, hogy az önkormányzat segíteni tudjon. A 114-es számú, 1996-ban elfogadott lakástörvény értelmében ugyanis ezek a családok a kilakoltatást követően nem folyamodhattak volna szociális lakásért, mivel ez a jog csak azoknak biztosított, akik 1989. után nem rendelkeztek ingatlannal. A június 20-án a Hivatalos Közlönyben megjelent módosító javaslatok lehetővé teszik, hogy az ingatlanok, amelyekből a pénzintézetek ki akarták lakoltatni a családokat, esetleg átkerüljenek az önkormányzatok közvagyonába, ezáltal szociális lakássá (a törvény a segélylakás kifejezést használja) minősülnének, a családok pedig egy előnyös bér fejében helyben maradhatnának.
Antal Árpád szerint a törvény alkalmazása körül több gond is van. Az első abból adódik, hogy a jogszabály az önkormányzat által nyílt árverésen megvásárolt lakásokról beszél. Ahhoz, hogy az önkormányzat részt tudjon venni ezeken a liciteken, előzőleg egy tanácsi határozatot kell elfogadnia, amelyben egyebek mellett meg kell jelölni, ki képviseli az önkormányzatot az árverésen, illetve melyik az a legmagasabb összeg, ameddig licitálhat az illető. A polgármester szerint ez annyit jelent, hogy bárki, aki az árverésen részt vesz, és egy lejjel magasabb árat kínál, győz. Az önkormányzat képviselője ugyanis nem licitálhatja felül, mivel neki kötött mandátuma van, ami nyilvános, és amelyen nem léphet keresztül. „Szerintem ez a történet itt már meghal” – fogalmazott az elöljáró.
A lakbérrel kapcsolatos előírások is csapdát rejtenek. A törvény szerint a lakbér összege nem haladhatja meg a család utolsó évi átlagjövedelmének tíz százalékát. Ha ezt az előírást alkalmazzák, ugyanoda juthat az önkormányzat, mint korábban más esetekben, hiszen akik például külföldön dolgoznak, azoknak itthon nincs jövedelmük, így a bér is nulla lej lenne. Ebben a formában alkalmazhatatlan ez a törvény – összegzett Antal Árpád. A polgármester hozzátette: ráadásul elvárják az önkormányzatoktól, hogy rangsorolják a problémákkal küzdő családokat, és már az árverésekre azzal az információval érkezzenek, hogy melyek azok a családok, amelyeket meg kell menteni. Ez egyrészt nagyon szubjektív, másrészt oda vezet, hogy aki tisztességesen próbál dolgozni, úgymond fehér jövedelemmel igyekszik boldogulni, az nem részesülhet ebből a lehetőségből, míg azokat, akik szürke vagy fekete gazdaságból, esetleg külföldről kapnak pénzt, még az önkormányzatnak is kellene segítenie. „Ez az a történet, amelyben én nem voltam, és soha nem leszek partner” – tette hozzá. Egyelőre az országban többen igyekeznek alkalmazni a törvényt, kiderül majd, mennyire lehetséges. Mindenképp megpróbálnak módosítani a jogszabályon, de megvárják a tapasztalatokat is – fogalmazott Antal. Sepsiszentgyörgyön egyelőre átiratban fordulnak a bankokhoz, hogy közöljék: a város területén hány kilakoltatási per van folyamatban. A beérkezett információk alapján döntenek majd, hogy mit tehetnek.
