A Krónika vezércikkírója szerint az elnök „előre megírt házi feladattal” érkezett a magyar többségű régióba, és sokadszor nemkívánatosnak nevezte az etnikai autonómiát, az ajándéknak szánt kék-aranysávos lobogó láttán pedig azonnal előrántotta a trikolórt. Mint írja, az államfő egyfajta miheztartás végett igyekezett lehűteni a székelyek lendületét, azt üzente az erdélyi magyaroknak: legyenek lojális állampolgárai Romániának, és tanulják meg az állam nyelvét. A többi részletkérdés. A Krónika szerint Iohannisról az is lerítt, hogy „kipipálandó témának tekinti a magyarkérdést, Székelyföld ügyét saját problémalistáján”, és a látogatással „letudta saját hozzájárulását a felvázolt gondok megoldásához”.
A Maszol.ro portál véleménycikkének szerzője azt írta: nem alakult ki érdemi vita a régió kérdéseiről, mert Klaus Iohannisnak előre leírt válaszai voltak azokra a problémákra, amelyekről tájékozódni érkezett. „Több ízben is utalt az elkülönülés veszélyére, ám minden alkalommal a kisebbségek felelősségét hangsúlyozta. Az önkormányzati képviselők figyelmét felhívta arra: nem szabad elfelejteniük, hogy egyes témák mindig érzékenyek lesznek a többség számára. A kisebbség érzékenysége pedig már nem számít” – fogalmazott a cikkíró. „Jó alkalom volt ez Iohannisnak az oroszlán barlangjából üzenni a többségnek: az elnök a legjobb, a legnagyobb román, aki nem alkuszik. Ugyan elfogadja a decentralizációt, azt kötelezően alkalmazandónak, a regionalizációt pedig kívánatosnak nevezi, de az etnikai alapon szervezett autonómiát nemkívánatosnak nyilvánítja” – áll a Maszol.ro portál véleménycikkében.
A Főtér.ro portál cikke szerint „Iohannis úgy tesz, mintha nem értené: az autonómia, amelyet a székelyek kérnek, nem etnikai alapú – mely típusú önkormányzást egyébként az elnök szász ősei évszázadokon át sikerrel gyakorolták, és nem úgy tűnt, mintha akadályozná a fejlődésüket –, hanem közigazgatási és területi jellegű, és történelmileg, organikusan kialakult kulturális sajátosságok szólnak amellett, hogy ez a régió adminisztratív szempontból is egységet alkosson”. Traian Băsescu korábbi elnök legalább megkísérelt úgy tenni, mintha nem pusztán önös politikai érdekből járná Székelyföldet, hanem érdekelnék az ott élő emberek valós problémái – folytatja a szerző. „Iohannis már nem fárasztja magát ilyesmivel, mert valószínűleg úgy érzi, hogy megteheti. Megteheti, hogy ne tegyen semmit.” Arra játszik, hogy ha egy erdélyi szász és egy román politikus közül kell a következő elnököt választani, a székelyek úgyis a szászt fogják támogatni. A cikkíró felveti: talán egyszer ki kellene próbálni, milyen az, amikor az egymilliós közösség testületileg távol marad az urnáktól.