Van-e esély regionalizációra Romániában, amikor a napi tapasztalatunk az, hogy ezzel ellentétes folyamat zajlik, az Európai Unióban pedig az új kihívások miatt kikopni látszik a Régiók Európája fogalom? Hogy állnak a romániai regionalista mozgalmak, milyen következményei vannak az országban száz éve folyó homogenizáló-uniformizáló politikának, milyen esélyei vannak a székelyföldi, a bánsági, az erdélyi autonómiának? Ilyen és ehhez kapcsolódó kérdéseket jártak körül az Erősödő regionalizmus, régiók Romániája című beszélgetés résztvevői a Kós Károly-sátorban rendezett beszélgetésen – de nem maradt el Klaus Iohannis államelnök székelyföldi látogatásának értelmezése sem.

Amikor akkora voltam, mint ti, akkor mesélte nagyapám, hogy élt a mi vidékünkön hajdanán egy nagyon eszes, nagyon furfangos, nagyon jó kezejárású mesterember, famunkában, vasmunkában egyaránt utolérhetetlen. Ha kellett, kerekes, kovács, ha kellett, ács volt egy személyben. Volt is munkája, amennyi senki más mesternek a környéken. Olyan könnyűjáró szekeret tudott fabrikálni, hogy szinte magától ment, lovat is csak szokásból, cifraságból fogtak elébe, mivel ló illik a szekérbe. Irigyelték is emiatt a többiek, mert a végén már minden szekeret véle csináltattak, vasaltattak. Azaz véle csináltattak volna, ha vállalta volna, de nem akart ártalmára lenni a többinek.