A választási kampányban Trump úgy dicsérte Putyint, mint cigány a lovát. Azt hittük, hogy ha elnök lesz, egymás tüdejére borulnak, és kitör a világbéke. Bár már akkor is lehetett sejteni, hogy az elnökök békegalamb-eregetését sokan – főleg a fegyvergyárosok és a katonai vezetők – nem nézik jó szemmel.
Ők főleg lelőtten szerethetik a békegalambokat. Így, nagy világbéketerves reményeink szárnyalását letörve, egyre rosszabb lesz a viszony Amerika és Oroszország között. Mi több, Amerika és az Európai Unió között sem idilli a kapcsolat. Kész dili! Azt is nehéz megemészteni, hogy ha az Oroszország ellen foganatosított uniós és amerikai szankciók legalább annyit ártanak nekünk, mint Oroszországnak, akkor miért kell erőltetni, mint botfülűnek a hegedülést? Az amerikai szenátus most szavazott meg újabb büntetőintézkedéseket, mert az oroszok állítólag beavatkoztak az amerikai elnökválasztásba. Putyinék ezt tagadják. Az amerikai szenátus által bőszen, nagy többséggel megszavazott újabb szankciócsomag életbelépetetését az elnök aláírta, így ütve a kutyát bot nélkül, magyarázván bizonyítványát, hogy tudniillik nem is támogatták őt az oroszok. Ha nem firkantja alá, esetleg rásüthették volna az oroszbérenc billogot.
Az Európai Unió is bevezetett korábban egy sor Oroszországot sújtó rendelkezést, aztán most mégis orrol Amerikára, mert felüllicitálta újabbakkal, és azok egy csomó német és más EU-s energetikai vállalatnak is kárt okoznak. Szankciók ide, büntetőintézkedések oda, bár az unió is nagyon haragszik az oroszokra, de azért annyira mégsem, hogy tagállamai ne vásárolhassanak tőle energiahordozókat. Szerencsénk van, mert az oroszok sem mondhatják, hogy örök harag, nem kaptok, mert ha nem tudják eladni, úszhatnak kőolajukban, gázmérgezést kapnak az eladatlan (föld)gáztól, és bemondhatják a csődöt.
Az amerikaiaknak viszont van elég energiahordozójuk, sőt, repülő-, valamint helikopterhordozó anyahajójuk és atombombájuk is, ezért nekik az a jó, ha rossz a viszony, sőt, ha még rosszabbá válik, mert akkor még virágzóbb lesz hadi- és energiaiparuk. Szakértők szerint lassan-lassan az orosz–amerikai kapcsolat olyan jól alakul, hogy már olyan rossz, mint a hidegháború óta soha. Legyünk optimisták és mondjuk ki: ha ez így megy tovább, lehet még rosszabb is? Putyin válaszlépésként az amerikai szankciókra ki akar utasítani 755 amerikai diplomatát Oroszországból. Erre viszontválaszként aztán még az amerikaiak is ki tudnak ebrudalni egy csapat orosz diplomatát. Szóval lehet még fokozni a nemzetközi helyzetet. A kölcsönös diplomatacsökkentést addig lehet folytatni, mígnem egyszerűen megszüntetik a diplomáciai kapcsolatokat is, sőt, le lehet vágni a Kreml és a Fehér Ház közötti piros telefonvonalat. Bár azért abban reménykedem, hogy ha majd lángba akarják borítani a világot, szólnak egymásnak mobiltelefonon, és nekünk is, hogy fussunk és gyorsan bújjunk be az egérlyukakba. Közben szépen alakul az amerikai fegyvereladás. Románia mellett most éppen Ukrajnát akarják felöltöztetni tankokkal és légelhárító rakétákkal. Miután kelet-európai NATO-tagországokban harcra készen gyakorlatoztak hazai és amerikai katonák, az oroszok úgy érezték, provokálják őket, és hatalmas hadgyakorlatba kezdenek. Belorussziában, egy kőhajításnyira a lengyel és litván határtól százezer orosz és fehérorosz katona sorakozik fel. Csak nehogy elnézzék a térképet, és a balti államok felé induljanak haza, mert – szakértők szerint – ott a NATO-erők csak 60 óráig tudnák tartani magukat. Az elmúlt tíz évben az oroszoknak már volt két olyan sikeres hadgyakorlatuk, amely két országrész lerohanásával ért véget (Dél-Oszétia és a Krím félsziget). És aztán ők értenek ahhoz, hogy ha valahová elmennek, ott is maradjanak. Csoda, hogy még nem jutott eszükbe, mint 1962-ben Hruscsov szovjet elnöknek, hogy Kubába telepítsenek atomrakétákat. Vagy Észak-Korea mellé álljanak.