Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

ÁlláspontEgység és megosztás

2008. június 25., szerda, Nemzet-nemzetiség

A mai erdélyi politika és közélet legkényesebb kérdése az ún. ,,magyar egység" problematikája, amely használható felmutatható védőpajzsként, de támadó fegyverként egyaránt a politikai küzdőtéren.

Egyes törekvések az erdélyi magyarság egységére, mint fizikai valóságra építenek. Ebben a megközelítésben az a tény, hogy az elmúlt húsz évben lélekszámunk közel félmillió emberrel csökkent, hogy politikai-ideológiai szempontból megbomlottak soraink, ijesztően hat. Más felfogásban ez az egység csupán csak illúzió vagy jobbik esetben virtuálisan létező együvétartozás-tudat.

Feltehető a kérdés: van-e egyáltalán erdélyi magyar egység, melyek azok az elemek, amelyek ezt biztosít(hat)ják? A kérdés összetett, a válaszok keresése is több szempontú elemzést igényel.

Ha a nyelv, a magyar érzés- és tudatvilág a meghatározó szempont, akkor kijelenthetjük: igenis van erdélyi magyar egység, egyfajta — politikai programbeszédekbe kívánkozó, történelmi példákra hivatkozó — ,,szónokolt egység": ,,nyelvében él a nemzet", ,,szívet cseréljen az, ki hazát cserél". De ha a szellemi és anyagi kultúrjavak elosztási szintjén keressük az egységet, máris csalódnunk kell. Szakadék tátong a szűk gazdasági és politikai elit és nemzeti közösségünk többi része között.

Az egységhirdető önáltatás egyes hívei megpróbálják újjáéleszteni a két világháború közötti transzszilvanizmus eszméit, ,,transzszilván törekvésekről" beszélnek.

A Kós Károlyra való hivatkozás elégnek tűnik ahhoz, hogy az érzékenyebbek meghatódjanak Erdély másságán, különvalóságán, és e csodálatos és romantikus álom megvalósításán fáradoznak. Dicsé­retes törekvés, egyelőre kevés gyakorlati eredménnyel.

A kijózanító igazság: a rendszerváltás óta eltelt 18 év után sincs egységes erdélyi (vagy székelyföldi) magyar gazdaság- és kultúrpolitikánk! (Volt viszont ehelyett sikeres RMDSZ-kampányszlogenünk: Erdélyben a jövő!) A mi közéletünkben a politika még mindig csak az a politika, amely közösségünket a román parlamentben és az államhatalomban — jól-rosszul — képviseli, a lehetőségekhez mérten, a román többség lassú demokratizálódási szintjéhez simulva-alkalmazkodva, jogkövető magatartást tanúsítva, védelmezni próbálja.

A nemzeti szolidaritás tágabb és mélyebb fogalom, összetartó erő kellene hogy legyen, amely közösségünk minden egyes tagjával emberként, autonóm gondolkodású — saját lelki-anyagi és szellemi valósággal rendelkező — egyénként (is) számol.

Lelkiismeretlenség a mi körülményeink között politikusaink részéről az egység ,,szó-védelemmé és szó-harccá" való silányítása. A szintézis, az egység útja a gazdasági és a kulturális életben viszont megvalósítható (lenne). Az ,,egység politikája" nem azonos a ,,politikai egység" hangoztatásával, ami csupán hatalmi játék, és annak is meddő.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar nemzet kultúrnemzet, ebben a vonatkozásban az egység kultúrfogalom, törekvéseinket éppen ezért a határokon átívelő változatos kultúrerők cselekvő összefogására, a nemzeti identitás értékelvű erősítésére kell összpontosítanunk. És ez sokkal több, mint az Illyés Gyula-i virtuális ,,haza a magasban" utáni vágyakozás.

Az egység fogalma politikába való bevitelének fontos szerepe volt a rendszerváltás után feléledő, mesterségesen is gerjesztett román nacionalizmus elleni küzdelemben. A változóban levő (bár az időnként még fel-felbukkanó magyarellenes jelenségek, nyilatkozatok, autonómiaellenesség stb. figyelmeztető jelek) politikai helyzetben érdekvédelmi szervezetünk vezetői már nem tudják az erdélyi magyarság egészét az egységretorika hangoztatásával és a ,,megosztó", újabban ,,árokásó" jelzőkkel illetett másként gondolkodók arrogáns lekicsinylésével integrálni.

Az RMDSZ történelmi bűne és felelőssége, hogy a ,,kis lépések politikáját" zászlajára tűzve eltávolította soraiból a — bármilyen — kritikát megfogalmazni merészelő politikusokat, a veszélyes radikálisokként megbélyegzett autonómiahíveket. Ennek a tisztogatásnak számos felkészült, régiófejlesztési, önkormányzati szakember is áldozatul esett. (Nagy kár, hogy az RMDSZ belső ellenzéke, a megfelelő szellemi potenciállal rendelkező és ismertté vált Reform Tömörülés felszámolta önmagát. A MIT sértődött kivonulása után pedig egy szemfüles ifjú kiötölte az ,,RMDSZ-szel együttműködni kívánó ifjúsági szervezetek" létrehozását, jelentős anyagi támogatást kapva a paternalista szerepben tetszelgő vezérkartól, széles körű hálózatot sikerült kiépíteniük elsősorban a Székelyföldön. Sokan felismerték, hogy karriert csakis lojalitásukat bizonygatva lehet csinálni, az RMDSZ gondját viseli még a választásokon alulmaradt volt parlamenti képviselőknek, tisztségviselőknek is, prefektusi, államtitkári és egyéb magas, jól fizetett állami intézményi vezetői pozícióba juttatván őket. Így a kör lassan bezárult, sokkarú polipszerű alakzatban: gazdasági-anyagi-politikai-médiabeli összefonódásokban ,,egységesült" és megmerevedett.)

A bírálatot önnön léte, hatalmi pozíciói elleni merényletként felfogó RMDSZ-vezetés a román nacionalista sajtóval karöltve megpróbálta lejáratni Tőkés Lászlót, míg végül 2001-ben megszüntették tiszteletbeli elnökségét is! Ettől — az akkori román kormány által is szorgalmazott — lépéstől remélték az erdélyi magyarság számára a helytállás és politikai bátorság szimbólumává vált személyiség teljes elhallgattatását.

Nagy hiba volt. Ez a ballépés az erdélyi magyarság megosztását és megosztottságát vonta maga után, és eltávolított számos értelmiségit és kisembert is a saját magát szövetségnek (lásd: Egység a sokszínűségben szlogent!) tituláló RMDSZ-től. Ez a kirekesztő politika hívta életre az autonómia ügyét nyíltan felvállaló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Székely Nemzeti Tanácsot, ezért alakult meg a Magyar Polgári Szövetség. 2004-ben sebtében megszavaztatott jog- és alkotmánysértő új törvénnyel, bírósági perekkel az RMDSZ-nek még sikerült megakadályoznia a politikai életbe való belépésüket, de 2008-ban már nem.

A kellőképpen nem tájékozott magyar népesség körében a riogató ,,megosztási" retorika a helyhatósági választásokon sikeresnek bizonyult. Gyakorlott politikusok ügyesen előrevetítették az őszi parlamenti választási kudarcot, amennyiben nem sikerül lesöpörni a frissen alakult Magyar Polgári Pártot a politikai palettáról.

Arrogáns elnöki és ügyvezető-elnöki nyilatkozatokat hallhatunk és olvashatunk, ,,egyszemélyes párt, zsebpárt" stb. A diadalmas ,,győztünk" hurráoptimizmusnak ellentmond azonban a Magyar Polgári Pártra leadott sok ezer magyar szavazat. Rossz politikai kommunikáció a júniusi önkormányzati választások magyar—magyar párharcként, megosztási kísérletként való beállítása, annak a látszatnak a keltése, hogy aki nem RMDSZ-színekben indul, az nem is magyar, hanem legyőzendő, lejáratandó, lekicsinylendő ellenség.

Az RMDSZ nem vitathatja el egyetlen személytől sem a politikai és közéleti szerepvállalás jogát. A Magyar Polgári Párt nem az RMDSZ-t akarta és akarja ,,legyőzni" — ez a politikai naivitás és rágalom összemosása —, hanem egy másfajta, közép-jobboldali, keresztény értékrend felmutatásával, az autonómiaprogram cselekvő megvalósításának szándékával igyekezett belépni a helyi önkormányzatokba. Indulásuknak köszönhetően az önkormányzatokban jelentősen megnőtt a magyar képviselet. (Mégis találunk olyan székelyföldi régi-új polgármestert, aki azon sajnálkozott, hogy a Magyar Polgári Párt jelöltjei jutottak be a városi tanácsba, és kiesett két szimpatikus volt román képviselő!)

A tömbmagyarság igényli a politikai pluralizmust, amely a demokrácia egyik alapfeltétele, és ezzel a ténnyel mindkét oldalnak számolnia kell! A erdélyi magyarságnak ez az egyetlen megújulási lehetősége, másként még tovább erősödik a passzivitás, közömbösség, hiábavalóság és nemtörődömség érzése! A demokráciaellenes, homogenizációs egységretorika pedig egy letűnt kor politikai gondolkodását idézi!

,,Aki azt hiszi, hogy az ő magyarsága a magyarság, aki azt hiszi, hogy csak úgy lehet valaki magyar, ahogyan ő magyar, az annál inkább ellensége a belső (!) lelki egységnek, minél inkább vádol mást ennek az egységnek a megbontásával." (Németh László)

Papp Kincses Emese

Hozzászólások
Szavazás
Ön kire szavaz az elnökválasztás első fordulójában?











eredmények
szavazatok száma 133
szavazógép
2008-06-25: Pénz, piac, vállalkozás - x:

Hírbörze

Az EU-tagság a nagyoknak kedvez
A nemzeti össztermék harminc százalékát, vagyis 34,5 milliárd euró üzleti forgalmat bonyolított le a legnagyobb harminc vállalat Romániában az uniós csatlakozás első évében. Ez 17 százalékos növekedést jelent egy esztendő alatt. Az uniós csatlakozás első évében 14 vállalat haladta meg az egymilliárd eurós forgalmat, míg egy évvel korábban csupán tíz vállalat hozta ezt az eredményt. A legnagyobb harminc cég fele az energia-, a kőolaj- és gáziparban érdekelt, ezen a területen a külföldi befektetők a vezetők. Előkelő helyet foglalnak el az üzletláncok, az autógyártók és -kereskedők, az ipari vállalatok, illetve a távközlésben érdekelt cégek. (ZF—Fer.)
2008-06-25: Nemzet-nemzetiség - Sylvester Lajos:

Vezessen a párt? (Határhelyzetek)

A most lezárt és az ugyancsak most kezdődő választási kampányban olyan intenzitással csapkodja, paskolja dobhártyánkat a párt szó, mint 1947—1989 között, miután a kommunisták magukhoz ragadták a hatalmat, s a magukén kívül minden más politikai pártot bedaráltak, tagjaikat hol bezárták, hol kizárták, s a végén olyan népes pártot kerekítettek belőlük, mely az ország összlakosságának egyötödét megközelítette.