Amatőr felvételek és térfigyelő kamerák tucatjai rögzítették, amint egy bár szabadtéri bútorzatát úgy kapja fel az orkánerejű szél, akárha papírból lett volna; az utcán szlalomozó autókat, amint sofőrjeik minden igyekezetükkel a velük szemben sodródó tárgyakat próbálják kikerülni; a tömbház tetejéről összefüggő, nagy darabokban elszálló tetőt, amint egyik fele a szemben levő lakóházra, másik az alant parkoló autókra zuhan. És ezek csak a „könnyű” dolgok. Mert a vihar nem csupán anyagi károkat okozott: nyolc ember halálát, több tíz sebesülését követelte. A legkirívóbb eset az utolsó éves egyetemista értelmetlen halála: a förtelmes erejű szél a forgalomban érte, jobbnak látta félrehúzódni az út szélére. Védett helyre, egy szolid vasoszlop tövébe, hogy tőből kicsavart fa, letörött ág autójára ne zuhanhasson. Biztosította magát a vészjelzővel, aztán várt, hogy elmúljon az égiháború. De a menedéknek remélt oszlop kidőlt, pontosan autójára, agyonnyomva őt. Az oszlop egy reklámtáblát tartott, amelyen azt írta: Isten hozott Temesvárra.
Ahogy az lenni szokott különböző katasztrófák esetében, rögvest vizsgálóbizottságot állítottak fel. Magas szintűt, minden lehetséges intézmény képviselőjének bevonásával. A tragédiák okainak feltárása még csak most kezdődött, de nem nehéz megjósolni a kivizsgálás lemenetét. Kezdődik az egymásra mutogatással, folytatódik a mentegetőzéssel, közben a háttérben eszeveszett veszekedések és erkölcstelen alkudozások folynak, míg végül semminek nem kerül meg a felelőse. Még a gyilkos reklámoszlop esetében sem, pedig azt nemrég újíttatta fel a temesvári önkormányzat potom 56 ezer euróért. A Buziásfürdő egyik parkjában három embert agyonütő fáról nem beszélve.
A bánsági szélsőséges vihar – akárcsak a két évvel ezelőtti Colectiv-tragédia – ismételten a hatóságok felelőtlenségére és tehetetlenségére, hogy ne mondjuk: hozzá nem értésére világít rá. Az orkán nem a semmiből jött, a meteorológusok előre figyelmeztettek, a nem csupán háborús veszélyt, de természeti katasztrófák jelzésére is használatos riasztórendszer mégsem szólalt meg. Ráadásul a vihar vonulásának útja is ismert volt, éppen a Kárpát-kanyar belső íve felé tartott. Vasárnap este Brassóban Omega-koncert volt. Szerte Erdélyből több ezer ember volt kíváncsi rájuk, a Tanács tér zsúfolásig megtelt a legendás együttest élőben látni akarókkal. A koncert közepe táján az égen megjelentek a fényjelek, előbb távolabb, aztán egyre közelebb villámlott. A ráadáskor, éppen a Gyöngyhajú lány közben, leszakadt az ég. A koncert végén jelentették be azonban csupán a szervezők, hogy jó lesz elmenekülni a térről, mert kegyetlen vihar várható. A Kárpátok kegyes volt: felfogta a szél erejét, a Barcaságba, Háromszékre már csak megszelídülve tört be. Ezúttal. De nem is olyan régen, két hónapja talán, a hegyek kevésbé türtőztették a légi tombolást, akkor, egy júliusi délutánon a volt szemerjai iskola kerítésén belüli fák egyikét törte derékba, a fa az úttestre zuhant. Épp nem járt arra sem ember, sem jármű. Szerencsére. Így hát nem kellett felelősöket keresni. Egy másik alkalommal azonban...
És ha netán – ami ebben az országban szinte elképzelhetetlen – valami tragédiába torkolló emberi mulasztásnak megkerül a felelőse, attól, higgyék el, az áldozatok hátramarodattainak nem lesz könnyebb.