Patyolatra mosta reggel az ég a földet, hogy tiszta lélekkel fogadhassák az emberek Tamásit. És ahogy elállt az eső, megtelt a főtér a színészeink által felolvasott Tamási-novellák hallgatóival, és amint ment körbe a városban a két hangszórót vivő jármű, a leeresztett ablakú autók hosszú sorokban araszoltak utánuk, a járókelők pedig megálltak az úton, hogy elcsíphessenek egy-egy részt az Ábel a rengetegben regényből, boldogan fel-felkiáltva, hogy jé, ez az a rész éppen, amikor Fuszulán becsapja Ábelt, ez amikor Bolha kutya fél szemét kikaparja a sas, ez amikor Surgyélán csendőrből rablóvá vedlik, és így tovább.
Tamási Áron születésének százhuszadik évfordulójára az író nevét viselő sepsiszentgyörgyi színház által szervezett tegnapi programról legszívesebben így számolt volna be a tudósító, de a valóság másként festett. Nagyon másként. A főtéren délelőtt tíztől délután hatig folyamatosan hangzottak el a novellák, köztük egy, amelyet régi felvételről maga Tamási Áron olvasott fel.
Az éppen arra járók – és meglepő, mily sokan sétálnak ott hétköznap délelőtt is, nem csupán délután – közül igen kevesen álltak meg beleízlelni a Tamási-novellák sajátságos világába, így nem is nagyon figyelhettek fel arra, hogy a színház kirakataiban ezúttal nem előadások fényképeiben, hanem Farkas Árpádnak Tamási Áron című verse olvasásában gyönyörködhetnének. És hasonlóképp a főtéri érdektelenséghez, az Ábelt „sétáltató” hangszórós járművek sem arattak nagy sikert, az utcán jövő-menő, boltokból éppen kilépő emberek legtöbbje a hangforrás felé sem fordította a fejét, pedig a járművek oldalán ott volt a magyarázat az utcazajon felülkerekedő emberi hangra: ma 120 éve született Tamási Áron. Még az iskolákba betérő hangszóró-sétáltató autókat is épp csak figyelemre méltatták a gyerekek – már azok, akik lementek az udvarra szünetben, vagyis alig néhányan.
Holott a Tamási Áron Színház kezdeményezése igazán dicséretre méltó, még akkor is, ha az agresszív reklám eszközéhez folyamodtak (a kihangosított felolvasások mellett postaládák ezreibe dobták be, parkoló autók százainak szélvédőjére tűzték ki a kétnyelvű, szintén Tamási születésnapját tudatosító cédulát). Dicséretes, mert a kultúra terjesztését tűzték ki célul, dicséretes, mert annak a Tamásinak a műveit „erőltették rá” az esetleges hallgatóságra, aki népe lelkét talán legjobban ismerte minden székely író közül. Hogy Székelyföld kulturális fővárosának lakossága mégsem vette a lapot, abban nem a jó szándék a vétkes.
A születésnapi program végül mégiscsak sikerrel zárult: a Tamási-felolvasásra a kamaratermet zsúfolásig megtöltötte a közönség, a színház terme szűkösnek bizonyult az esti Dresch Quintet-koncerten, amelyen az áramkiesés dacára is muzsikáltak a zenészek. A koncertre a színházba érkezőket Tamási Áron „fogadta”, az író saját maga mesélt életéről, alkotásairól egy régi felvételen.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
