Délutánra, a tetőző, harmincegynéhány fokos melegben már annyi volt az érdeklődő, hogy egy gyufaszálat sem lehetett volna leejteni, aztán jött a kötelező zápor, szétkergetve a lelkes olvasókat, de ahogy elállt az eső, ismét összegyűltek. Nem volt megállás. Egyik délelőttön tíz felé a Váci utca torkolatában, ahol már megjelentek a könyvsátrak, s már tolongott a nép, a következő jelenetre figyeltem fel. Két bőrfejű, bakancsos srác a földre döntötte a reklámembert ― elöl is másfél, hátul is másfél méteres reklám, nem tudott védekezni, kapálózott, mint tűre feltűzött bogár ―, és a kopaszok lelkesen rugdalták. A táblák csattogtak, mint a dobok. Sörhasú, melegítős egyik kezében két rottweiler pórázát, másikban maroktelefont tartó férfiú szólt rájuk, mire az egyik srác kikapta kezéből telefonját, a másik hatalmas pofont kent le neki, lecseng a magyar élvonal, szólott vissza még a válla fölött, s elrohantak. A férfiú állt vörös arccal, kezében a két acsargó, vicsorgó kutya pórázát tartva. Ha elengedi őket, szétmarcangolják a bőrfejűeket. Nem engedte el. Tovább sétálva egy idősebb férfit láttam, hatalmas, méregdrága albummal a kezében, a sikeres vásár örömével duzzadt arcán. Bocsánat, szólt oda neki egy miniszoknyás szőke lány, s kivéve kezéből a frissen vásárolt albumot ― tudásszomj! ―, belepillantott, megfordult, és eltűnt a forgatagban. Az öreg férfi állt tehetetlenül, széttárt karokkal nézett a lány után. ,,Ellopta" ― motyogta félájultan. ,,Úgy kell magának, vén kéjenc ― rikácsolta egy kifestett hölgy ―, miért adta oda? Tudom én, hogy addig is bámulhassa a kis kurva combjait…" Az egyik zápor alatt ― úgy zuhogott, mintha öntötték volna ― megláttam a japán lányt. A Vörösmarty cukrászda teraszán ült egyedül, felette színes reklámernyő, rajta a felirat angolul, szeretlek, New York. Ez annyira valószerűtlen volt, hogy többen le is fényképezték. Mi ezeknek a villanó történeteknek a tanulsága? Hogy tényleg lecsengőben a magyar élvonal, hogy nemcsak mobiltelefont lopnak, hanem könyvet is? A japán lány New York és Amerika iránti, esernyője által is büszkén hirdetett vonzalmát nem is értelmezném. Az emberiség ― hagyta ránk Marx a Tőke és más tanulságok mellett ― nevetve válik meg múltjától. Vagy esernyővel kezében, amely szimpátiáit hirdeti…