Párnára kuporodva és padban ülve, de teljes kényelemben, a padlón végignyújtózva is hallgatták, figyelték a művészeti iskola hatodikosai Zalka Csenge Virágot, tegnap délelőtt számukra hangzott el elsőként a Székely Nemzeti Múzeumban a hivatásos mesemondó három története.
Szó esett a szegény legényről, aki hiába dolgozott, mégsem vitte semmire, így hát elindult megkeresni szerencséjét és kérdőre vonni Istent, majd izgalmas, kalandos és mókás történet következett a bölcs és híres, tüzet okádni is képes Dietrich királyról, aki egy sárkány torkán akadt, annak fogaiba kapaszkodó vitézt mentett meg...
A mesefolyam nem csupán a diákokat szórakoztatta, Zalka Csenge úgy tartja, „a felnőtteknek is jó érzés, hogy elmerülhetnek egy történetben, egy másik világban, felfüggeszthetik a logikus énjüket és elkalandozhatnak a varázslatok világában. A mesehallgatás érzelmi élmény, és nagyon sok mély emléket tud megmozgatni, érzelmeket tud felidézni, amitől katartikus élménnyé válhat” – mondta lapunknak a tegnapi előadásai közötti szünetben. Hozzáfűzte, néhány évig Amerikában tanult, ahol a mesemondó szövetség ösztöndíjasaként végzett kutatómunkát, így került kapcsolatba a Dietrich király mondakör lejegyzett skandináv változatával is. Lényegesnek tartja, hogy a közönség, hallgatói tudják, egy órányi mesemondás rengeteg munkát igényel, amíg a történeteket felkutatja, magáévá alakítja, begyakorolja a mesemondó. „Ezt fontos tudatosítani az emberekben, hogy értékelni tudják a mesemondást mint műfajt” – összegzett a magyar mellett más nyelveken is mesélő Zalka Csenge, akivel a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál keretében öt nap alatt három városban, nyolc fellépésen találkozhatnak az érdeklődők.
