Az erdélyi táncház negyvenéves évfordulójánMeg nem szűnő forgatag

2017. szeptember 30., szombat, Kultúra

Nézem a lábak és szívek dobbanását, a csizmaszáron megcsillan a fény (na meg az esőcsepp), a szoknyát haranggá feszíti a forgás, s a csattanó kezek ritmusa mintha rock-koncerten...

… nézem a készülődő arcokat, az izgalom enyhe pírja végigszáguld a száj szegletétől a kiugró járomcsonton át a szem sarkáig, a gondosan összerakott hajfonat lebbenése pedig átsugároz a kamaszfoltos legénypillantás üdeségébe...
… nézem az oldalára fektetett óriáshegedűt, amint hasában rejtett mély hangjait dédelgeti, hogy aztán egy vonóhúzással megreccsenjen a semmivel össze nem hasonlítható zengés, és továbbhullámozzon, összekapaszkodva jóval kisebb testvérével, ama háromhúrossal, na meg a futamokban kifogyhatatlan négyhúros harmadikkal (a prímával)...
… nézem a táncoló vonók leszakadt szőrének ingását, az áll alá szorított hangszerek sokasága mint teremtő folyó hömpölyög, a hang már nem is fontos (bár a mindig kiáradni akaró kíváncsiság kattintásra buzdít – ezek a kütyük mindenhol bezavarnak), mert ott van belül, ami oda született, még ha nem is anyaméhben, s ami ott szól, végig az utcákon, tereken, tánc- és sporttermek sűrűjében...
Nézem a forgatagot, és minden percet fel szeretnék idézni ama negyven évvel ezelőtti felismerésből, beleszédülésből, szembefordulásból, az együttlétből, amit megélni volt szerencsém…
… de csak néhány kép, helyszín, arc, kérdés, bizsergés a véraláfutásig csapkodott lábszáron, sajgás a cementre dobbantó talpon, ami úgy rögzült a memóriában, mintha beleégve...
… csak emlékfoszlányok, az előhívás kényszerében mintegy alulexponált fotó hívóáztatta felületén csak sejteni…
… pedig micsoda kezdet, micsoda felbuzogása, rendszerbe foglalása, tovább gyűrűztetése ama létformának, amely ott szunnyadt a feledésre ítélt ládafiában, aztán elemi erővel buggyant ki táncban, zenében, egymásbafogódzásban...
Nézem a forgatagot, s már nem is kívánom előhívni ama időette emlékfoszlányok szövetét, nem is akarom kutatni-keresni a miértek és a mertek összefüggéseit, a tettek (újraértelmezett) nagyszerűségét...
Nem kell a többi részlet, mert itt buzog előttem a ma bizonyossága, hogy újra és újra életre kelnek, sokszorozódnak a lábdobbanások, szoknyasuhogások, csapásolások sűrűjében születik a kamaszfoltos-copfos arcpirulás, megismételhetővé válik a megismételhetetlennek hitt újjászületés…
Mert az emlékek is csak akkor érdemesek éltető táplálékra, ha mások, a mindig utánunk jövők emlékét termékenyítik soha meg nem szűnő forgataggá.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 779
szavazógép
2017-09-30: Kultúra - Váry O. Péter:

Lencsevégen

Egyre nagyobb a hírneve a Vadon Egyesület által évente szervezett TransNatura Nemzetközi Természetfotó Pályázatnak, az immár negyedik kiadást megért kiírásra 17 ország 86 fotósa küldött be összesen 529 képet – ismertette Demeter János, az egyesület igazgatója a pályázatra beválogatott fotókból a Székelyföldi Vadászati Kiállításnak helyet adó Bene-házban tegnap nyílott kiállításon.
2017-09-30: Kultúra - Demeter Virág Katalin:

Elek apó örök emléke (A magyar népmese napja)

Hangulatos, vidám ünnepségen tisztelegtek tegnap délelőtt nagy mesemondónk, Benedek Elek emléke előtt a róla elnevezett sepsiszentgyörgyi óvoda növendékei. Az író, mesemondó születésnapját, szeptember 30-át a Magyar Olvasástársaság 2005-ben jelölte ki a magyar népmese napjává.