Nézem a lábak és szívek dobbanását, a csizmaszáron megcsillan a fény (na meg az esőcsepp), a szoknyát haranggá feszíti a forgás, s a csattanó kezek ritmusa mintha rock-koncerten...
… nézem a készülődő arcokat, az izgalom enyhe pírja végigszáguld a száj szegletétől a kiugró járomcsonton át a szem sarkáig, a gondosan összerakott hajfonat lebbenése pedig átsugároz a kamaszfoltos legénypillantás üdeségébe...
… nézem az oldalára fektetett óriáshegedűt, amint hasában rejtett mély hangjait dédelgeti, hogy aztán egy vonóhúzással megreccsenjen a semmivel össze nem hasonlítható zengés, és továbbhullámozzon, összekapaszkodva jóval kisebb testvérével, ama háromhúrossal, na meg a futamokban kifogyhatatlan négyhúros harmadikkal (a prímával)...
… nézem a táncoló vonók leszakadt szőrének ingását, az áll alá szorított hangszerek sokasága mint teremtő folyó hömpölyög, a hang már nem is fontos (bár a mindig kiáradni akaró kíváncsiság kattintásra buzdít – ezek a kütyük mindenhol bezavarnak), mert ott van belül, ami oda született, még ha nem is anyaméhben, s ami ott szól, végig az utcákon, tereken, tánc- és sporttermek sűrűjében...
Nézem a forgatagot, és minden percet fel szeretnék idézni ama negyven évvel ezelőtti felismerésből, beleszédülésből, szembefordulásból, az együttlétből, amit megélni volt szerencsém…
… de csak néhány kép, helyszín, arc, kérdés, bizsergés a véraláfutásig csapkodott lábszáron, sajgás a cementre dobbantó talpon, ami úgy rögzült a memóriában, mintha beleégve...
… csak emlékfoszlányok, az előhívás kényszerében mintegy alulexponált fotó hívóáztatta felületén csak sejteni…
… pedig micsoda kezdet, micsoda felbuzogása, rendszerbe foglalása, tovább gyűrűztetése ama létformának, amely ott szunnyadt a feledésre ítélt ládafiában, aztán elemi erővel buggyant ki táncban, zenében, egymásbafogódzásban...
Nézem a forgatagot, s már nem is kívánom előhívni ama időette emlékfoszlányok szövetét, nem is akarom kutatni-keresni a miértek és a mertek összefüggéseit, a tettek (újraértelmezett) nagyszerűségét...
Nem kell a többi részlet, mert itt buzog előttem a ma bizonyossága, hogy újra és újra életre kelnek, sokszorozódnak a lábdobbanások, szoknyasuhogások, csapásolások sűrűjében születik a kamaszfoltos-copfos arcpirulás, megismételhetővé válik a megismételhetetlennek hitt újjászületés…
Mert az emlékek is csak akkor érdemesek éltető táplálékra, ha mások, a mindig utánunk jövők emlékét termékenyítik soha meg nem szűnő forgataggá.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
