A híradók első helyen Klaus Iohannis államfőt említik, aki csakugyan a tanulás fontosságáról beszélt, komolyságra buzdított, és elítélte a csalással szerzett diplomákat, illetve ezek kibocsátóit és tulajdonosait. Kicsit sótlan szöveg volt, és már hallottuk ugyanezt a véleményt, de kifogásunk nem lehet ellene: valóban vissza kell állítani a felsőfokú oktatás hitelét, a kemény szellemi munkával elsajátított tudás becsületét. Ám ez nem az elnökön múlik, és azok, akik tehetnének valamit a helyzet javításáért, megátalkodottan kitartanak a derűs, minden jól van hangvétel mellett.
Liviu Dragnea SZDP-elnök például a szakma magas szintű ismerete, a fejlődéssel járó elégtételek és érvényesülési lehetőségek helyett a horgászat és a lányok szépségét ecsetelte a hallgatóknak, csak épp azt nem tette hozzá fennhangon, hogy lám, ily módon is lehet egy évismétlő mérnökjelöltből teljhatalomra törő kormánykoalíciós vezető. De azért vette mindenki az üzenetet. A Digi 24 hírtelevízió hirtelen utánaszámolt, és közzétette, hogy a kormánytagok nagyobbik fele gyengének számító felsőoktatási intézményben szerezte oklevelét, és nem mindenki azt a tárcát vezeti, amelyhez legalább elviekben konyít is. Ez sok mindent megmagyaráz az öncélú reformoktól a túlzott bürokráciáig, de nem mentség. A legkevésbé Liviu Pop tanügyminiszter számára, akinek szavait csak elrettentésként idézik, s bár ő matematikai végzettségére hivatkozik, intézkedéseiben sem logikát, sem rendszert nem lehet felfedezni, ellenkezőleg: fejetlenség és zűrzavar uralkodik az oktatásban, ami a minőségének, pontosabban a gyermekeknek árt a legtöbbet. 
És mintha mindez nem lenne elég, a tanárok is tüntetnek, mégpedig nem annyira az elmaradt tankönyvek, elavult tantervek, lerobbant iskolák és megannyi más elhanyagolt gond miatt, hanem mert keveslik a már több ízben megemelt bérüket is. Hát igen, ha Bukarestben kizárólag a zsebük érdekli a döntéshozókat, nehéz elvárni bárkitől, hogy hatékonyságra, teljesítményre és más effélére összpontosítson. Sajnos, ezt látják a diákok, egyetemisták is, akiknek mondhatni szándékosan veszik el a kedvét a tanulástól. Miféle ördögi terv ez? Tudjuk, a buta ember könnyebben manipulálható, ezért sem iparkodnak a hazai oktatás vonzóvá, versenyképessé tételével a politikusok és politikai alapon kinevezett tisztségviselők. Csakhogy téves úton járunk, és ha a szakmabeliek, a pedagógusszervezetek nem próbálnak valamit érdemben is tenni a dolgok megváltoztatására, akkor tovább is botorkálni fogunk. És ez kizárólag azoknak jó, akik a tudatlanság fenntartásában érdekeltek.