Rohanó, dübörgő, zakatoló világban rohanok én is szokásom szerint, amikor egy mellettem elhaladó autóból – feltehetően valamelyik pályatársam hangján – megszólít Tamási Áron. Derű, hit, megtartó szeretet érintett meg ízes, forrástiszta magyar nyelven. Ajándék volt. Csoda volt. Titkokkal teli pillanat.
A hang velem maradt... Akárcsak az a hang, amely akkor lepett meg, amikor születésnapot mentem köszönteni egy csokor virággal meg egy elmondásra szánt verssel. Mielőtt átadhattam volna a verset, megszólalt az ünnepelt hangja, és közel egy órán keresztül felfénylettek a magyar irodalom gyöngyszemei. Egy világra rácsodálkozó gyermek örömével, tisztaságával. A harmadik hang egy művelődési házban érintett meg, amikor egy színész valamelyik jelenlevőnek odaadta néhány írását, hogy olvassa fel. Kockázatos vállalkozás. És mégis – a terem megtelt színekkel, humorral, költészettel.
Három sors, három hang, három kihívás és ugyanaz a forrás. Az emberiség történetének egyik leggazdagabb, legszínesebb, állandóan felfrissülő szókincsével megáldott csodája: anyanyelvünk. Amelynek minden szavát úgy kell vigyázni, ápolni, védeni és továbbadni, ahogy egész életművével bizonyította Tamási Áron. És hisszük, ahogy bizonyítani fogja egy életen át a nyolcadikos Borbáth Mátyás, aki a felolvasott szöveget élettel, lelki derűvel, pajkossággal és a jelenlevő iránti tisztelettel tolmácsolta, példaadóan megszólaltatott anyanyelven.
És hiszem, hogy továbbra is úgy vigyázza a magyar szavak titkait, mint egész életen át tavalyi vendéglátóm, az ágyhoz kötött, hallásában, látásában korlátozott, rövidesen 98. évét betöltő, Csíkdánfalván született János Irénke, aki 1938-ban férjhez ment Sepsibodokon Farkas Elemér református kántortanítóhoz. Szült hat gyermeket, hármat felnevelt. A hét unokából négyen elkötelezték magukat az anyanyelv szolgálatával – tanítók lettek. Egyikük a Tamási Áron Színház szolgálatába állt, és ízes beszédével, mosolyával, szeretetével sok emberrel gazdagította színházunk népes táborát. Unokái tanítanak... Egyik a Mikes-főgimnázium jeles könyvtárosa, jókedvvel biciklizte végig Európát, híveket szerezve az olvasásnak, a könyvnek, az anyanyelvnek.
Tamási Áron azt üzeni: ha csak annyit teszel egy életen át, hogy a világ moccanjon előre egy kicsit, nem éltél hiába.
Három sors, három élet, három moccanás...
A moccantás lehetősége mindenkiben ott van...
László Károly
