Mikor kitaláltuk a Székelyföld Napok rendezvénysorozatot, annak szerettünk volna teret biztosítani, ami a szívünkben van: láttatni Székelyföldet. Mert egyesek azt mondják, Székelyföld nem létezik, de azt az érzést, ami bennünk van, senki el nem tudja venni. Mert Székelyföldet mi benn hordjuk – mondta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a Tamási Áron Színházban tartott nyitórendezvényen. Egyúttal felhívással – vagy ahogy fogalmazott: házi feladattal – fordult a magyar fotóművészekhez: jövőben lesz 105 éve, hogy Ikafalvi Dienes Andor divatfotós, Marilyn Monroe felfedezője megszületett, a fotósok jövőre szervezzenek egy nagy eseményt tiszteletére, ehhez a megyei tanács biztosítja a hátteret – érdemes volna nem csak a kiváló fotóst, hanem általa Székelyföldet is népszerűsíteni – mondta Tamás Sándor.
Nem elég tehetségesnek lenni, magyarnak is kell lenni, idézte köszöntőbeszédében Soós Zoltán csíkszeredai konzul Robert Capa világhírű magyar fotóművész mondását. Kiemelte, a fotóbiennálé jó példája annak, hogyan lehet kitartó, szívós munkával sikert elérni, és nagyra értékelte, hogy a fotóbiennálénak köszönhetően a fényképek széles közönséghez juthatnak el.
A Székelyföld Napok és a fotóbiennálé társszervezője, Hargita Megye Tanácsának nevében Kassay Péter megyei önkormányzati képviselő felszólalásában a gazdag részvételre reflektálva kiemelte, a kiállításon egy falra kerül a globális a lokálissal, a nézőnek lehetőséget adva arra, hogy eldönthesse, van-e helye a lokálisnak a globálisban, és ha igen, hol. Ha képesek vagyunk a három székelyföldi megye ilyen minőséget asztalra tenni, ez azt jelenti, kezdeményezésünk messze túlmutat a provincializmuson, jövőbe tekint, biztos alapokra építve – mondta.
Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsa elnökének üzenetét Kozma Mónika kabinetfőnök tolmácsolta: megmutatni, láthatóvá tenni Székelyföldet nem csupán ilyen rendezvények alkalmával a célunk, hanem a hétköznapi munkában is, azt üzenjük, saját kultúrával és igenis, saját igényekkel rendelkezünk, hogy bárki láthassa, aktív, kikerülhetetlen tényezői vagyunk a régiónak – jelentette ki.
A Székelyföldi Fotóbiennálé kiállításra beválogatott fotóit sajátos módon mutatták be a közönségnek: a kivetítőn egymást váltó képekhez a Malterego zenei alakulat improvizált sajátos zenei aláfestést. A fotóbiennálén három kategóriában volt kiírás, a nyílt kategória győztese Hans Gindlesberger (Amerikai Egyesült Államok), második díjat az ugyancsak amerikai Teresa Me­ier, harmadikat a kanadai Kralovánszky Balázs kapott. Ebben a kategóriában a marosvásárhelyi Haragos Zoltán a Román Fotóművészek Egyesületének díját, illetve a Magyar Fotóművészek Világszövetségének oklevelét is kiérdemelte, a Magyar Fotóművészek Világszövetsége ebben a kategóriában az aranyérmet a Torontóban élő Kralovánszky Balázsnak adta. A Mozgás kategóriában két első díjat ítélt meg a zsűri, melyet Jiexiong Ye (Kína) és a neves természetfotós, Máté Bence (Magyarország) érdemelt ki, előbbi személyesen vette át a díjat. A kategória második díjazottja a sepsiszentgyörgyi Hlavathy Károly, bronzérmes a székelyudvarhelyi Gábor Lajos, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének kategória-aranyérmét Máté Bence kapta, a szövetség oklevélben részesítette Hlavathy Károlyt és Gábor Lajost. Ugyanebben a kategóriában Eifert János fotóművész, a zsűri tagja különdíjat ajánlott fel, melyet Balázs Attila (Székelyudvarhely) érdemelt ki. A Kenyér kategóriában első díjat nem adott a zsűri, a második díjat és a Magyar Fotóművészek Világszövetségének aranyérmét a zetelaki Kozma Erzsébet, a harmadikat a nyílt kategória győztese, Jiexiong Ye kapta (aki egyébként nyolc éve Nagyszebenben él).
A Székelyföldi Fotóbiennáléra beválogatott fényképeket az Erdélyi Művészeti Központban állították ki, a megnyitón Ádám Gyula, a zsűri elnöke adott néhány magyarázatot. Elmondta, a zsűri várakozásával ellentétben nem a nyílt, hanem a Mozgás kategória bizonyult a legerősebbnek, ezért adtak itt két első díjat, a Kenyér kategóriában ellenben nagyot csalódott a zsűri, a téma „nem volt szépen fotóilag megfogva” – ez magyarázza az első díj elmaradását. Ádám Gyula nagyra értékelte a beküldött fotográfiák minőségét, ugyanakkor szomorúan állapította meg, hogy a székelyföldi, erdélyi, de még a magyarországi fotósok is meglehetősen kis számban méltatták figyelemre a fotóbiennálét. A megnyitón végezetül Eugen Negrea, a Román Fotóművészek Egyesületének elnöke szólalt fel, aki azt mondta, benne akadt a szó a kiállítást végignézve, ugyanis olyan magas színvonalú, amilyent ritkán látni Romániában, ezért reményét fejezte ki, hogy a Székelyföldi Fotóbiennálé egy Románia számára referenciaértékű fotószalonná válik.