A Voces női énekkar a kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi gyermekekből álló miniSnaps gyermekegyüttessel október első hetében pár napra visszautazott a nyárba, Szardínia szigetére, és részt vett az Olbia in canto 23. nemzetközi kórusfesztiválon.
Az indulást több hónapos szervezési munka és lázas készülődés előzte meg. A csapat egyik része mikrobusszal vágott neki az útnak, ők szállították a hangszereket is, a többség – főleg a gyermekek szülői kísérettel – repülőn érkeztek meg Algheróba, ahonnan busszal utaztak tovább a fesztivál helyszínére, a gránitsziklákkal szegélyezett öböl mélyén fekvő Olbiába.
Az első fellépést az Olbiához közeli festői település, Golfo Aranci templomában szervezték, ahol a helyi szárd férfikórus és a gyülekezet vendége volt a csapat. A házigazda kórus körben állva, igazi szárd hangzással és rendkívüli muzikalitással mutatta be egyházi népénekekből álló műsorát.
A Voces női kar műsorának első felében magyar művek hangzottak el: népdalfeldolgozások, Fekete Vince A világ újra című versére írt kórusmű (a zenét Cserkész Emese, a turné szervezője és a kórusok karmestere szerezte) és az örömről szóló, Juntos című dal. A miniSnaps gyermekegyüttes egy megzenésített mauri közmondást és egy angol dalt énekelt. Végül a háromszékiek Paul Barker Rockmiséjével – mely a két kórus és a Sepsi Kamarazenekar előadásában hangzott el – teljesen elvarázsolták a templom közönségét. A sikeres hangversenyt követő közös vacsora során egymással és egymás zenéjével ismerkedtek a vendégek és a vendéglátók. A háziak finom szárd borokkal, frissen sült süteménnyel és olasz pizzával köszönték meg az élményt, a háromszékiek pedig a közösség erejét, a szárd egyszerűségben rejlő értéket, a nyitottságot tapasztalhatták meg. Másnap délelőtt rövid városnézés következett, ez jó alkalom volt ellátogatni egy afrikai piacra, megnézni a 15. századi Szent Pál-templomot és sétálni Olbia hangulatos utcácskáin.
Az esti, fesztiválzáró közös koncerten az olbiai Nostra Signora De La Salette templomban többnyire zenei képzettséggel rendelkező tagokból álló kórusok léptek fel Lengyelországból, Fehéroroszországból, Szardínia szigetéről és Olaszországból. Bár a közönség soraiból biztosan senki nem értette Fekete Vince szavait, a fényesedő, csillogó tekintetekből, a ritmusos tapsból érezhető volt: veszi és érzi a szárd közönség, hogy miről és miért énekelünk. Mert együtt lenni és együtt énekelni az egyik legjobb dolog a világon. Zajos sikert aratott a két háromszéki kórus. Gyermek és felnőtt, összesen 58 fő tért haza csodás élményekkel és azzal a tudattal, hogy Sepsiszentgyörgy nevét bejegyezték a szárd kórusmozgalom nagykönyvébe.
A Voces ProArt Kulturális Egyesület nevében: Hollanda Andrea
