A nemzettől már korábban elszakadt hatalom végzetes balfogásának nevezte a 61 évvel ezelőtt az Országház előtt demonstrálókra leadott sortüzet Boross Péter volt miniszterelnök az áldozatok emlékhelyénél tartott tegnapi budapesti megemlékezésen, hangsúlyozva, ezek az áldozatok radikalizálták igazán a nemzeti követeléseket.
Mint mondta, máig nem tudni, hogy otromba hatalmi döntés vagy valakinek az önkénye nyomán dördültek el a fegyverek, tömegeket ölve meg, s a hatalom ellen fordítva az embereket, hiszen a történtek híre „megacélozta azt a szándékot, hogy itt harcolni kell a szabadságért”. Hangsúlyozta, noha mindenki máshogy látta azoknak a napoknak az eseményeit, az biztos, hogy a Kossuth téren történtek hatására vette kezdetét az a lélekből, ösztönből, történelemből áradó hihetetlen indulat, ami más történelmi időszakokban is felfegyverzi a magyar lelkeket és a kezeket is. Emlékeztetett: a sortűz – amely után a bánat, a gyász és az elkeseredettség vált uralkodóvá – ott dördült el, ahol két nappal korábban rajongva gyűlt össze a soha nem látott sokaság, hogy ünnepelje azt, amit szabadságnak, „a magyarságtudat kiragyogásának vélt”. Boross Péter szerint az akkori hatalom nem volt képes felismerni, mit kell tennie, mert kiégett, mert be kellett húzódnia egy fegyveres nagyhatalom oltalma alá, s annak segítségével katonai úton őrizni meg uralmát a magyar történelem legnagyobb arányú megtorlása árán. A volt kormányfő – aki Kövér László házelnökkel hajtott fejet az áldozatok emlékműve előtt – beszédében a magyar nemzet mérhetetlen szabadságvágyára hívta fel a figyelmet, amely a török hódoltság után minden évszázadban felszínre került, legyen szó a Rákóczi-szabadságharcról, 1848-ról vagy 1956-ról. Hiszen, jegyezte meg, sokszor tűnhet úgy, hogy apátiába süllyedt a nemzet, de egyszer csak „történelmi parancsként” fellázad minden ellen, ami „számunkra hátrányos és idegen”.
