A tárcavezető a háborgáson túl gyorsan lépett is, bejelentve: kirúgja a vasúttársaság nagyfőnökét (aki időközben távozott, vélhetőleg megelőzve a menesztését), illetve zéró toleranciát hirdet az útépítő vállalatokkal szemben: nincs több maszatolás, túlvállalás, rossz menedzsment, a minisztérium ugyanis mindent megtett az akadályok elhárítása érdekében, ezért tessenek csak éjjelt napallá téve dolgozni.
A kemény szavakon túl Stroe még egy gyors parasztvakító ígéretet is eleresztett: 150 kilométer autópályát adnak át a népnek jövő év végéig. Csak csendesen megjegyeznénk: ez pontosan tízszerese lenne annak, amit idén sikerült megvalósítani, azaz 15 kilométert, a 2016-os teljesítményhez képest pedig egyenesen csoda lenne, tavaly ugyanis egyméternyi sztrádával sem dicsekedhettek. A valóság talaján mozogva, a miniszteri ígéretnek leghamarabb a dél-erdélyi A1-es autópálya Lugos és Déva közötti szakasza, illetve az A1-es és az észak-erdélyi A3-as pályát Szászsebes és Torda között összekötő rész adhat némi hihetőséget, mivel ezek a munkálatok viszonylag jól állnak, és 2018-ra még le is zárhatják azokat. Ha úgy jön ki a lépés.
Az egyhetes miniszter kemény fellépése még szimpatikusnak is tűnhetne, azt hihetnénk, végre erős legény került a gátra. Kár, hogy a vasút kapcsán inkább az álmából ébredt Csipkerózsika esetére hasonlít reakciója, az autópályákat illetően pedig a „láttunk már karón varjút” mondás jut az ember eszébe. Stroe urat teljesen felkészületlenül érte, hogy kis országunkban már a pofátlanság határán túl késnek a vonatok, és egyáltalán: az egész vasúti szolgáltatás terén nagyjából megállt az idő valahol a múlt század hetvenes éveiben. Ráadásul nem tegnaptól. Ő mégis csak most látja, és úgy tűnik, arról sem igazán tud, hogy az általa irányítgatott minisztérium fütyült arra, hogy esetleg pénzt is fektessen a vasúti infrastruktúrába. Enélkül ugyanis elég nehézkes teljesítményt követelni.
A rácsodálkozással egyébként nincs egyedül, más kormánytagok is képesek ilyen bravúrokra, lásd Graţiela Gavrilescu környezetvédelmi üdvöske – aki már másodjára üldögél ebben a bársonyszékben – legutóbbi kirohanásait Kolozsváron és Beszterce megyében, illetve nyilatkozatait a hulladékgazdálkodási rendszerek siralmas helyzetéről. Vagy emlékezzünk az energiaügyi miniszterre, akit igencsak meglepett, hogy drágultak az üzemanyagok. Ő nem vette észre, mert nincs jogosítványa, nem vezet. (A jelek szerint nem csak gépjárművet nem.) De ide sorolhatjuk Liviu Dragnea szociáldemokrata vezér legutóbbi, a gáz és elektromos energia díjemelésével kapcsolatos megnyilvánulását, mely szerint nem természetes, hogy az árszabályozó hatóság egy tollvonással dönt erről. A gond csupán az, hogy egyik jelenség sem új, mégis hosszú éveken keresztül sem nekik, sem a többi döntéshozónak nem tűnt fel, és hagytak mindent haladni a „természetes” úton.
A kemény ember most mégis Stroe, de mint közismert, nem ő az első, aki merészet állít a sztrádákról. Ugyanis, ha minden, az autópályákra vonatkozó, az elmúlt, nagyjából tíz-tizenkét évben elhangzott ígéret megvalósult volna, a sok-sok, papíron és szóban létező kilométerből egy Romániát körülölelő kettős körgyűrűre is tellett volna. Hadd éljünk ugyanakkor a gyanúval, hogy a huszáros, bátor megnyilvánulás – akárcsak elődeinél és elvtársainál – inkább arra való, hogy pár hónap múltán majd el lehessen magyarázni, miért nem valósítható meg a hangzatos ígéret, jóslat. Persze, senki nem lehet oly szegény, hogy ígérni ne tudjon.