Amióta Németország 2015-ben megnyitotta határait a menekültek előtt, a világ szinte tapinthatóan szakadt ketté, migránssimogatókra és a migrációt ellenzőkre. Az addig észrevétlenül zajló – sajnos, honfoglalásnak is nevezhető – vándorlás, Merkel asszony meghívásként értelmezett elszólása végre figyelmet keltett.
Udo Ulfkotte könyvei is ebben az évben robbantak be a köztudatba. A menekültipar és a Megvásárolt újságírók majdnem egyszerre lett bestseller otthon és Magyarországon. De a migráció, vele az iszlám hit megjelenéséről és hirtelen megtelepedéséről szóló dokumentumkötete – a Mekka, Németország. A lassú iszlámosodás –, amely Németországban 2015-ben négy kiadást ért meg, nem került magyar olvasók kezébe. Ez az írás lépésről lépésre követi a kereszténységtől idegen hit, szokások, törvények térhódítását egy meghirdetett liberális politikai korrektség és manipulált segélynyújtás nevében az utcától a parlamentig, a templomoktól az igazságszolgáltatásig. A kiadót bojkottálta a hatalom, lefasisztázta az egyik neves napilap. Egy olyan országban, amelyet mindenki a demokrácia egyik őrzőjének tartott.
Így nem csodálkozhatunk, ha a gyermekek, asszonyok megerőszakolása, nem ritkán meggyilkolása büntetlenül maradt. Német bíróságok mentették fel a tetteseket: cselekedeteiket a saria nevében követték el. Becsületbeli ügy, családon belül. Egy kereszténységtől idegen erkölcsi elv, alanyi jog alapján. Ezekről hírzárlatot rendeltek el, de az eltagadhatatlan kölni szilveszteri események hirtelen ébresztették tudatra az embereket.
Közösségi oldalakon egyre gyakrabban jelentek meg hírek, vidéki újságok már-már hátborzongató eseményekről tudósítottak. Német lakónegyedek török neveket kapnak, elszaporodnak a mecsetek, az iszlám vallásnak megfelelő élelmiszereket árulnak a szupermarketekben. Németországból hazajött ismerős mesélte, hogy a kórházak, orvosi rendelők menekültekkel vannak tele. Ingyen kezelésre jogosultak. Dolgozni egyik sem kíván, integrálódni sem, sőt… szerintük nekünk kellene integrálódnunk. Ilyen körülmények között kapott erőre egy új párt, az AfD (Alternative für Deutschland). Szerintük veszélyben a német kultúra, civilizáció, a kereszténység. Az európai létforma. Ennek a megóvására hívták fel a figyelmet. A bálványosi nyári szabadegyetem egyik előadójától megkérdeztem, mi a véleménye erről az izmosodó pártról – lekicsinylően legyintve annyit mondott: három százalék alá nyomják. Nos, nem nyomták. Sőt, az eddig kormányalkotó, ún. történelmi pártok veszítettek.
Ami a választások után történt, olyan, mintha valaki előírta volna: a nagyvárosokban hirtelen ezres tüntetőcsoportok lepték el a főtereket, a nácizmus veszélyeire hívták fel a figyelmet. Sőt, az sem volt idegen a hatalomtól, hogy az AfD egyik tagját megfenyegették: nem kap állást egy bizonyos városban.
Ha nem beszéled a balliberális nyelvet, könnyen lehetsz fasiszta, náci. A lényeg az elnemzetlenítés, uniformizálódás, manipulálhatóság. Tapsra tüntess, tapsra tapsolj. Ne gondolkozz, azt hagyd másra.
Európában minden megváltozott, már semmi sem annyira biztos, mint eddig volt. Csendes, de biztos lemorzsolódás, eltűnés vár az öreg kontinensre, ha nem változtatnak valamit azok, akiknek ez számít vagy éppen hatalmukban áll.
Kerekes Mária
