„Azért szervezzük ezt a rendezvényt, mert népszerűsíteni szeretnénk az animációs filmeket és a rajzfilmkészítést, amelynek Erdélyben sajnos nincs hagyománya. Örömmel hallottam, hogy a Művészeti és Népiskola animációsképzést indít, mely kezdeményezést lehetőségeink szerint mi is próbáljuk támogatni, népszerűsíteni” – mondta el lapunknak Melkuhn Andrea, aki az idei programból mindenekelőtt a 3D-s, élőben vetített animációt emelte ki, mert ilyen eseményt eddig még nem szerveztek. Bemutatta a rendezvény meglepetésvendégét, a jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő Sándor Editet, aki 18 évig dolgozott a kecskeméti stúdiónál, és aki a filmek levetítése után az animációsfilm-készítésről mesélt.
Orosz Anabella grafikai kiállítását Hosszú Zoltán, a tárlat kurátora méltatta, majd bemutatta a Gyergyószentmiklósról származó, de azóta több romániai városban élő és sok idegen országban is dolgozó művésznőt. Orosz Anabella „folyton kereső, kísérletező, kíváncsi, állandó mozgásban lévő álmodozó lélek” – mondta a szakember –, aki bár nagyon aktív, nem törekszik a rivaldafénybe. Eddigi munkáinak és a mostani kiállítás anyagának bemutatásán túl a művész technikai tudását is méltatta a kurátor, aki szerint olyan mértékű alaposság, fegyelmezettség jellemzi ezeket a rajzokat, hogy a szemlélő nem is gondolná, hogy digitális technikával készültek.
A bemutatott animációs filmekről Pál Vendel lapunknak elmondta, az animáció ugyanannyira szólhat a felnőttekhez is, mint a gyerekekhez, csupán azért tartják gyerekműfajnak, mert a felnőttek nem rajzolnak annyit, mint a gyerekek. „Az animáció a filmmel egyenrangú kommunikációs eszköz, nagyon pontosan felépített dramaturgiával, amely a történelmi témáktól a társadalomkritikáig bármilyen üzenet tolmácsolására alkalmas” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ha bemozduló, élő festménynek tekintjük, máris úgy érezhetjük róla, hogy a felnőtteknek szól.