Szórólapok jelentek meg Sepsiszentgyörgy belvárosában, ezeken románul hirdetik, hogy német gyűjtő régi német varrógépeket és festményeket vásárol 60 ezer–65 ezer euróért, és helyben fizet. A szórólapon telefonszámot tüntettek fel. Felhívtuk a jelzett számot, de már nem volt aktív.
A rendőrség közölte, hasonló tartalmú, de más telefonszámot megjelölő szórólapok más megyékben is megjelentek, és volt, aki bedőlt az ajánlatnak. Az áldozatok több száz, némely esetben több ezer eurót fizettek ki, hogy a hamis ígéret szerint hozzájussanak a nagy összeghez, ami nem történt meg. Tegnapig Háromszékről nem jeleztek áldozatot.
Hasonló csalási kísérletek 2009-ben történtek még, akkor szintén szórólapokon ajánlották, hogy 45–50 ezer euró közötti összeget fizetnek azonnal Singer, Zingher, Naumann, Gritzner, Fenix vagy Pfaff márkájú varrógépekért. Akkor az eljárás az volt, hogy a telefonálótól megkérdezték a varrógép sorozatszámát. A csaló kis türelmet kért, hogy ellenőrizze azt a nyilvántartásban, aztán ujjongva jelezte, megvan, s akkor következett a huncutság. Közölte, a varrógép a párjával együtt többet ér, de nem kell izgulni, tudják, hol a társa, itt, a közelben, Brassóban. Még a tulajdonos telefonszámát is megadta. Ha azt is megszerzi az „ügyfél”, akkor a kettőért együtt 90 ezer eurót fizetnek! – hangzott a ráadás. Aki bevette a cselt, és felhívta az új telefonszámot, megtudhatta, hogy a varrógép tulajdonosa mind­össze 1000 eurót kér a gépért.
Két esetről tudunk, amikor évekkel ezelőtt háromszékieket hasonló módon felültettek. Egy nő 5500 lej, egy férfi 1500 lej előleget fizetett szállítási költség gyanánt. Akkor egy Fehér megyei bűnszövetkezetre gyanakodtak. Annak tagjai azt híresztelték: a náci rendszerben a németországi zsidók úgy igyekeztek vagyonukat megmenteni, hogy platinából készítettek alkatrészeket, melyeket varrógépekbe szereltek be. Egy másik legenda szerint a gépek bizonyos részére svájci bankszámlaszámokat véstek, hogy majd a veszedelem elmúltával onnan visszaszerezzék vagyonukat.