Az egykori Erdészeti és Műszaki Középiskola (a mai Nagy Mózes Gimnázium) 1951-ben végzett véndiákjai (egyikük özvegye vagyok) 2001-ben emlékkopját állítottak ebben a temetőben az 50 éves találkozójuk alkalmából. 16 év eltelte után – azaz 2017-ben – avatatlan, lelketlen kezek ellopták a névsort tartalmazó réztáblát róla. A már alig élő néhány véndiáknak és a hozzátartozóknak sikerült újat készíttetni, de már csak műanyagból. Sajnos, vannak lelketlen, gonosztevő emberek, de kérem, ne tegyenek ilyeneket, ne gyalázzák meg az elhunytakat, ne okozzanak szomorúságot a még élőknek, hátramaradottaknak. Hadd őrizze, hirdesse az egykori városlakók emlékét a jövőben is az a kis tábla...
K. ANTAL, Sepsiszentgyörgy. Nagy nehezen elkészült a Kós Károly utca első szakasza, de minősége bizony nem válik dicsőségére a cégnek. A múlt héten elterített legfelső aszfaltréteg meglehetősen egyenletlen, több helyen is kidudorodások, mélyedések vannak rajta. Megértettük, hogy sok váratlan gond akadt a földalatti vezetékekkel, de attól az út felülete még lehetne sima, sőt, az is kellene hogy legyen. Eleget vártunk rá, nem szeretnénk, ha rövid időn belül újra javítani kellene...
NAGY GERGELY LEVENTE, Sepsiszentgyörgy. A Váradi József utcában igencsak sajátosan zajlik a szemételhordás. Noha a felső részen családi házak vannak saját kukával, sokan mégis a román templom előtti térre hordják ki a zöld és kevésbé zöld hulladékot, amit a köztisztasági vállalat néhány naponként el is tüntet – a rakás azonban újra meg újra megjelenik. Nem tudom, a közelben lakók közül kinek milyen szerződése vagy ismeretsége van a céggel, de ez a gyakorlat nem nagyon vág egybe a Tega által nemrég megszigorított szemételhordási szabályokkal...