Mózes László
A lej hosszabb távú elértéktelenedésére számíthatunk – ráncolta össze tegnap szemöldökét Mugur Isărescu jegybankelnök. A mélyrepülés már szerdán elkezdődött a forradalminak mondott adóügyi reformcsomag elfogadásával, tegnapra már 4,6279 lejbe került egyetlen euró. Isărescu aggasztónak tartja a külkereskedelmi mérleg hiányát is – az első kilenc hónapban 28 százalékkal, 8,887 milliárd euróra nőtt a deficit a tavalyi azonos időszakhoz képest! –, mondván, jóval több importcikket fogyasztunk, mint hazait.
Azaz: a román gazdaságot az esztelen fogyasztás fűti, nem a beruházások. Így nem is csoda, hogy a jegybank az inflációs előrejelzést is megemelte: augusztusban csupán 1,9 százalékos inflációval számolt, most már 2,7 százalékos éves áremelkedést valószínűsít. Vagyis: további drágulás, a lej értéktelenedése s ehhez hasonlók derengenek minden kormányzati optimizmus ellenére, noha Európában, illetve a világban egyelőre nincs gazdasági válság.
E zilált napokban egyébről sem hallani, mint különféle valószínűsítésekről, számítgatásokról, hogy mennyivel csökken majd a magánszférában dolgozók bére. Ám a számokon túl főként az a körvonalazódó társadalmi megosztottság aggasztó, amit az elkapkodott, fejetlen intézkedések eredményeznek: a közalkalmazottak és a magánszférában foglalkoztatottak közé kerül egyre nagyobb ék. A szociálliberális kormánykoalíció ugyanis főként az előbbiek fizetésére gondol, míg utóbbiak jövedelme kizárólag a munkáltatóiktól függ, ám kevésbé valószínűsíthető, hogy a vállalkozók, a befektetők csupán azért emelnék majd a bruttó béreket, hogy ne csökkenjen az alkalmazottak nettó jövedelme. Ezzel a megosztással a szociáldemokraták kiváltságosabbnak tekintik a közalkalmazotti réteget, mint a gazdasági törvényszerűségek szerint fizetetteket, s ez nem méltányos. Szerencsésebb lett volna előbb magát az államszerkezetet korszerűsíteni s a teljesítmény elve szerint bérezni, mint csupán a közalkalmazotti státus okán fizetéseket emelni, fenntarthatatlanul. Ám korszerűbb államban egyelőre nem reménykedhetünk.
Elfogadhatatlan és méltánytalan a mostani hatalom viszonyulása munkavállalókhoz, munkaadókhoz egyaránt. Románia századik születésnapjára készülve a szociálliberálisok nem várt centenáriumi ajándékkal lepték meg szavazóikat és elutasítóikat, jólét helyett csökkenő életszínvonalat, reménytelenséget, kilátástalanságot teremtve, mélyebbre taszítva az eddig is nehezen élők millióit. Különös vívmánya ez a honi, sajátos szociáldemokráciának. Elemzők persze feszegethetik, azért történik-e mindez, mert elítéltek, bűnvádi eljárással terheltek üldögélhetnek a parlament különféle bársonyszékeiben, vagy valamiféle végzetszerű sorscsapás. Szűk évvel a választások után ennyire futotta, s ha még a centenáriumra hangolók is csak ennyit érdemelnek, miben bízhatnak azok, akik nem ünnepelni, csupán élni szeretnének ebben az országban?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
