Nincs könnyű dolguk azoknak sem, akik a kezükben tartják a világ jó részét, és irányt szabnak, mit? hogyan kell csinálni, hogy a kecske jóllakjon, s a káposztának se vesszen nyoma. Ha nem lakik jól, jön még kecskére káposzta importból, kecsesen ugrabugráljon, s döfje meg a birkát vagy a juhot. Ne őket.
Könnyű volna, ha minden a szájuk íze szerint történne, ahogy néha szokott, s nem egyszer megesett, mint például nem is olyan régen, a rendszerváltoztatások idején. Levezényelték a kommunizmus megbuktatását, mi ledobtuk a kiszakadt nadrágot, ők naponta kipipálták a forgatókönyv fejezeteit. Elégedetten. Néhány rövid év, és elkészült a mű, igazi mélyszántás. Megesküdtünk volna, ilyen mértékű átalakításra csak egy ereje teljében lévő harmadik világháború lenne képes. Ne becsüljük le hozzáértésüket, inkább féljünk tőlük, ha már jobb félni, mint megijedni. A volt kommunista országok egymás sarkát taposva lépték át az EU és a NATO küszöbét, nem is tudom, ekkora átállásra volt-e példa a történelemben. A románok is kalapot emelhettek. Megerősödtünk, katonáink messzi földeken megállják helyüket, ahonnan migránscsapatok indulnak mifelénk.
Most már örökké jó lesz valameddig, gondolták, akik úgy gondolták, de az ördög nem alszik, s a baj lóháton jön – mit lóháton, kamionokon! –, s a mérges kígyók elszaporodtak. Ne tanítsd apádat gyermeket csinálni! – futkároznak idegesen az irányító pénzhatalom potentátjai. Az EU bizottsági elnöke szól, „még élünk”, mögötte Merkel hozzáteszi: „csak”. Amerikában, a demokrácia minta- országában az elnökök cserélődnek, annak rendje s módja szerint. „Washington nem tudott hazudni, Nixon nem tudott igazat mondani.” Roosevelt: „A rend szabadság nélkül, a szabadság rend nélkül egyformán romboló”. „Sose tárgyaljunk félelemből, de ne féljünk sose tárgyalni” – vélte J. F. Kennedy, s meglőtték. (A fegyvergyártás fejlődésével változtak a módszerek, valamikor nálunk a mérgezés játszotta a főszerepet, de volt, hogy vaddisznó lépett színre. A napórák ideje lejárt, már csak árnyékuk önmaguknak.) Ronald Reagan úgy rendelkezett, veszély esetén ébresszék fel, akkor is, ha éppen kormányülésen van. Donald Trumpnak azzal kellett szembesülnie, hiába építenek kerítést a mexikói oldalon, a Fehér Házban nyugton aludni nem lehet, míg a foltnyi Észak-Korea rakétái szivárványként ívelik át az eget. Megrészegített medve esete: „én megkötöztem, maguk oldják el, kijózanodott”. Nem kötekedés, de milyen volt a mosogatás, ha itt az ebédidő, s minden edénynek zsíros az alja?
Budapesten a múlt hét friss híre: szárnyalt a BUX – sokan örülnek –, de ropogósabb Marton László menesztése. Vélemények és állásfoglalások tömkelege a molesztálásról. Bocsánatot kért az érintettektől.
Nem tudom megmondani, az egységpártiak vagy a függetlenséget kikiáltók vannak többségben Katalóniában. Egyelőre a felmérések, melyekből régi mondás derül ki: szabad országban szabad ember szabad akaratából azt mond és azt tesz, amit szabad. Túl vagyunk azon, hogy: nem lesz semmi. Semmi nem szokott lenni! Nem egyvalaki mondja meg, mi lesz. A politikusok decemberi választásokkal nyugtatják a kedélyeket. Mi a lélekvándorlás szemszögéből nézzük a fejleményeket, kispadról. Az unió is hallatja hangját, keményen kiáll az egységes Spanyolország mellett. Nem hiányzik új nemzetállam Európa térképén, amikor a többi eltörlésén fáradoznak. Utálják, mint a keselyű az üvegszemet. Lenyűgöző, amikor a szárnyalni vágyó lelkeket a jog nyelvével kötik gúzsba.
Minden csapon migráció folyik – ki mellette, ki ellene. Közel két éve, amikor még ritkán került szóba, mint nagy bajt említettem, s egy olvasó beírt, pszichiátriai kezelést javall. Valakitől kapott választ, nem tette az ablakba. Ma már nehéz újat mondani róla, de az interneten látható: dr. Sennels dán orvos vizsgálódott, milyen következményei lehetnek, ha a muszlimoknál szokásos első unokatestvéri házasságok 1500 éven keresztül ismétlődnek. Akkor jobban megértjük, miként küldheti anya a fiát öngyilkos merényletbe.
„Ha nem tetszik, ahogy vezetek, tűnés a járdáról!”
