S bár első látásra szokatlan módját választották a szervezők a kultúraterjesztésnek, a visszajelzések azt igazolják, a rendhagyó művelődési ízelítőknek igenis helye van. Az érintett városrészek lakóit sikerült kimozdítani otthonaikból, sokan kimentek a terekre zenét hallgatni vagy a tűzzsonglőrök izgalmas bemutatóit közelebbről megtekinteni, mások teraszaikról, nyitott ablakokból nézték a műsorokat, s megálltak egy pillanatra a bevásárlásukat intézők, házi kedvenceiket levegőztetők, de még azok is, akiket a szemetesvödörrel szalasztottak el... Fontos üzenet a szervezők felé, hogy nagyon sok gyermeket kivittek szüleik a különböző helyszínekre, a tüzes-zenés esti műsort sok kicsi követte örömmel, érdeklődéssel. Különösen hangulatosra sikeredett a Spontán zenekar játszótéri koncertje, s akadt nézőjük, aki még táncra is perdült, miközben buzdította a prímást. A népzene sokaknak tetszett, a hintázó, csúszdázó gyermekek és szüleik, a téren összegyűlt családok, baráti társaságok többször is visszatapsolták a sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai muzsikusokat. Nem mellékes az sem, hogy a produkciókat, művészeket néhányan valósággal kísérték, fellépéseiket több helyszínen is megtekintették.
Bár némelyekben felvetődik, hogy Sepsiszentgyörgy önkormányzata sokat áldoz a kultúrára, a szombat-vasárnapi lakótelepi programok létjogosultságát azonban éppen a célközönség reakciója jelzi: bekapcsolódtak az előadásokba vagy éppen várták a művészeket a tereken, így azok számára is érzékelhetővé vált városunk művelődési kínálatának egy szelete, akiknek erre egyébként nem adódik lehetőségük. S ha csupán az utolsó, Stadion utcai koncert remek hangulatára gondolok, akkor és abban a néhány percben ismét nagyon jó érzés volt sepsiszentgyörgyinek lenni...