Őrizzük meg a nyugalmunkat!
Nem új keletű az efféle „Jókai-kritika”. Néhány éve Nógrádi Gábor író és fia azzal állt elő: „meg kellene húzni” Jókai két ismert regényét, A kőszívű ember fiait és Az arany embert, ugyanis a tanulóifjúságot zavarja a régies nyelvezet, a körülményes fogalmazás, képtelenek végigolvasni a nemzet klasszikusát. „Pörgősebbre” kell igazítani ezeket a regényeket – ők szíves-örömest elvégzik az irodalmi amputációt. El is végezték, ahogyan Gárdonyi fő műve, az Egri csillagok is megjelent Nógrádi Gergely „tollából”. De fazonigazításra javasolták Mikszáth A fekete városát, Vernétől A tizenöt éves kapitányt és még sorolhatnám. (Nem kizárt, hogy előbb-utóbb a „nehézkes” Bibliát is átültetné valaki „frissmagyarra”, hogy a türelmetlen ifjúság megtudja, miről szól az a „ménkű betűtenger”.)
Abban, hogy Fenyő tanár úr most újra fölvetette a „Jókai-problémát”, mindössze annyi a gond, hogy Fenyő úr – tanár úr. Magyartanár úr. Sőt, még tisztséget is visel a szakegyesületben. Ha valakinek, neki tudnia kellene, hogy az irodalom szépsége néha a nehézségében is rejlik… Biztos, hogy épp egy magyartanárnak kell tovább devalválni az amúgy is fonnyadó műveltséget? Tanár úr azt is hozzáteszi, hogy Az ember tragédiája, sőt, a Csongor és Tünde is egyre élvezhetetlenebb a tanulók számára.
„Petőfitől kezdve élvezhető a magyar irodalom” – összegez. Indulatosak a kommentek, egyet idemásolok: „Élvezni járnak a gyerekek az iskolába vagy tanulni, tudást szerezni? Elég, ha a telefon okos?”

Pilhál György (Magyar Idők)